Benke Zsófia (szerk.): Magyar iparjogvédelmi dokumentumok a régmúltból (Budapest, 1998)
Iparjogvédelem a Szabadalmi Hivatal működése idején 1896-1920
Gazdasági életünk fejlődése - kétségtelen kapcsolatban a kiegyezés után stabilizálódott politikai viszonyokkal - a következő évtizedek alatt egyre élénkebbé vált. Fellendült a hitelélet, kiépült a közlekedés, növekedett a mezőgazdasági termelés, mindez kedvező előfeltétele volt az ipar minden előzőnél fokozottabb fejlődésének. A gyors eredmény elérésében kétségtelenül fontos szerepe volt az állam iparpártoló politikájának. Az 1881. és az 1890. évi ipartámogatási törvény után az 1899- évi XLIX. te., majd az 1907. évi III. te. tovább növelte a gyáraknak adott állami támogatás mértékét, kibővítette a kedvezményben részesíthető gyárak körét. Az 1907. évi III. te. már a kedvezményezett gyárak iparági hovatartozását sem szabta meg. E jogszabályok lehetőséget adtak az adómentesség meghosszabbítására, kamatmentes kölcsönök, sőt segélyek felvételére. Az e törvények értelmében iparfejlesztésre fordított kiadások kedvezően hatottak vissza magára a gazdaságra is, és ezen belül természetesen elsősorban a támogatott iparra. Magyarország gazdaságát ezután is a mezőgazdaság túlsúlya jellemezte, az arányok azonban határozottan módosultak. Az ipari termelés évi átlagos növekedése a 19- század hatvanas éveitől a századfordulóig 6,2%, 1900 és 1913 között pedig 5,1% volt. Nemcsak a termelés gyorsult, változott az ipar szerkezete is, amennyiben határozottan növekedett a nagyipar aránya. A gyáriparban dolgozott 1880-ban az összes ipari munkás 21%-a, 1900-ban 40%-a, és az 1910-es évek elején több mint a fele. Ma a termelés mennyiségét tekintjük, még szembetűnőbb a fejlődés, ugyanis a legutóbb említett években az ipari termékek háromnegyed részét már a nagyipar állította elő. A gyáripar termelésének összértéke 81%-kal haladta meg az 1898. évi termelést. A gyáripar is változott. A nehézipar aránya a világháború előtti években már megelőzte az addig domináló élelmiszeripart. A jelentősen fejlődő vasipar egyre inkább áttért az acél- termelésre; a korszerű igényeknek megfelelően kiépítették Ózdot, Diósgyőrt, Csepelt. Az addig elmaradt könnyűipar ágazatai közül gyors fejlődésnek indult elsősorban a textilipar, de fellendült a papír- és bőripar is. A nagyipar fokozódó koncentrációja megteremtette a monopolszervezetek létrejöttének feltételeit; bár ilyenek már a 19- század végén is alakultak, nagyobb számban csak a 20. század elejétől keletkeztek. Fő formájuk a kartellek, az egész Monarchiára kiterjedően működtek; a korán -Ausztriában már a 19. század hetvenes éveiben - létesült vaskartell a legrövidebb időn belül megjelent Magyarországon is. Valamivel később megalakult a cukorkartell, a petróleum-, valamint a villamoskartell. A század elején létrejött izzólámpa- kartellben előkelő helyet foglalt el a Magyar Egyesült Izzólámpagyár. Az Európát, illetve a Monarchiát behálózó kartelleken kívül pl. a malomiparban, a szesziparban, a söriparban, a téglaiparban és a bányászatban olyan kisebb monopolszervezetek is működtek, amelyekben csak magyar gyárak vettek részt. Az első világháború előtt Magyarországon működő kartellek száma megközelítette a százat, jelentőségüket tekintve viszont természetesen nem voltak egyenlőek. A nagyipar koncentrációja a kisipar rovására történt, ezért egyes kisipari ágak teljesen meg is szűntek, más szakmákat pedig - mint a gépjavítás, szerelés, bedolgozás, szolgáltatóipar - a gyáripar igényei hoztak létre. Magyarországon a századforduló után a banktőke erőteljesen behatolt az iparba, a nagy hitelintézetek jelentős szerepet játszottak az ipar finanszírozásában. A banktőke is koncentrálódott, monopolszervezetek alakultak, és az ipar jelentős részét ellenőrzésük alá vonták. 1913-ban már a magyarországi hitelintézet tőkeállományának több, mint felét öt nagybank tartotta kézben, érdekkörükbe 225 iparvállalat tartozott. E nagybankok közül is a Magyar Általános Hitelbank és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank gyakorolta a majdnem minden iparágra kiterjedő, legerősebb befolyást. Az ipar súlya az ország gazdaságának egészéhez mérve jelentősen megnőtt a múlt század végén és a 20. század elején. A kiegyezés idején a nemzeti jövedelemnek mintegy egy hetede, a világháború előtt pedig már több, mint negyede származott az ipartól. A gazdaságnak és ezen belül az iparnak ezt az egyenes vonalú fejlődését megakasztotta a világháború. 69
