Benke Zsófia (szerk.): Magyar iparjogvédelmi dokumentumok a régmúltból (Budapest, 1998)
Iparjogvédelem a Szabadalmi Bíróság működése idején 1944-ig
A világháborút követően, az Osztrák-Magyar Monarchiából való kiválása után Magyarország gazdasága nem működhetett tovább egy nagy egység részeként, lényegbevágó változtatásokra volt szükség. Minél előbb meg kellett teremteni az önálló külkereskedelmet, vám- és pénzrendszert. Ennek az amúgy sem könnyű feladatnak igen nehéz körülmények között, a vesztes háború következményeit viselve kellett megfelelni. A Trianon után egyharmadára csökkent ország gazdasági felépítése merőben megváltozott. Módosultak a nemzetgazdaságon belüli arányok. Jelentősen megnövekedett az ipar súlya, mivel az iparosodottabb országrészek maradtak az új határok között, ugyanakkor a nyersanyagbázis nagy része - az elcsatolt területeken lévén - hozzáférhetetlenné vált. Egyes iparágak az ország megkisebbedett fogyasztópiacához viszonyítva aránytalanul nagy kapacitással, egyszersmind állandó nyersanyaghiánnyal küzdve működtek. A gazdaság egyes ágazatainak behozatalra, másoknak éppen kivitelre lett volna szükségük. A dezorganizálódó gazdaság válságos helyzete nem szűnt. A pénz értékének romlása - ellenállva a stabilizációs kísérleteknek - egyre fokozódott. Végre, 1921 végétől mutatkozott csekély javulás. Az ekkor bevezetett behozatali tilalom valamelyest kimozdította az ipart a mélypontról, nőtt a mezőgazdasági és ipari termékek exportja. 1921-1924 között 25—30%-kal emelkedett az ipari termelés, elsősorban a textil-, a bőr- és a papíripar járt elöl a fejlődésben. Végül is - hála a gazdaság stabilizálása érdekében tett erőfeszítéseknek, és nem utolsósorban a külföldi kölcsönnek - az államháztartás egyensúlya 1924 végére helyreállt; a gazdasági élet az ország új állapotának megfelelően átalakult. Az ipari termelés tovább növekedett, 1924—1929 között több, mint 70%-kal emelkedett és 1929-re 12%-kal felül is múlta a háború előtti szintet. Az ipar egyes ágazataiban a fejlődés igen egyenetlen volt, megváltozott az ipar szerkezete. A textilipar termelése látványosan emelkedett, az élelmiszeriparé csökkent, megfelelően a belső piac igényeinek. A gépiparon belül a mezőgazdasági gép- és a járműgyártás visszaesett, ezzel szemben pl. az elektrotechnika az élre került. Az 1920-as évek viszonylagos konjuktúráját 1929-ben megszakította a gazdasági világválság. A válság igen erősen érintette Magyarországot, a gazdaság egészét és ezen belül az ipart. A termelés látványosan visszaesett (ha az 1928. évi termelés indexét 100-nak vesszük, az 1932. évi csak 74,6%), de ezen belül természetesen nem egyformán csökkent az egyes iparágak termelése. A válságot leginkább a vas- és acélgyártás, a gépgyártás, valamint a faipar sínylette meg; ezzel szemben pl. a textilipar termelése a válság alatt sem csökkent. Az 1932. évi mélypont után a gazdaság lassú javulása következett, és 1937-re már érzékelhető volt a termelés növekedése. A nemzeti jövedelem gyarapodott, a gyáripar, a válság mélypontjához viszonyítva, csaknem megduplázta a termelését. Az ipar fellendülése elsősorban a hadiipar szükségleteivel hozható összefüggésbe; kedveztek a nehéziparnak a háborús megrendelések. Növekedtek a vasérc, a bauxit- és a szénbányászat, a földgáz-, majd az olajkitermelés eredményei. Az 1938. évi XX. tc.-be foglalt győri fegyverkezési program egyértelműen biztosította a háborús gazdálkodás pénzügyi feltételeit, ugyanakkor az infláció felé terelte a nemzetgazdaságot. Az 1938-1941 közötti években Magyarország visszakapta a trianoni békében elvesztett területeinek egy akkora részét, amellyel együtt az ország kiterjedése közel kétszeres lett, lakossága 5,3 millió fővel növekedett, fontos mezőgazdasági területekhez és nyersanyagforrásokhoz jutott. A háborúba való belépés meghatározóan hatott a magyar gazdaságra. A hadsereg ellátása érdekében az ipar, elsősorban a nagyipar nagy volumenű állami megrendeléseket kapott, de egyes könnyűipari ágak is bekapcsolódhattak a háborús termelésbe. Az állam közvetlenül beavatkozott a haditermelés előfeltételeinek megszervezésébe, amennyiben az anyag- gazdálkodás irányításával biztosította a hadiüzemek nyersanyagszükségletét. Ugyanígy járt el az állam a nemzetgazdaság másik nagy ágazata, a mezőgazdasági termelés viszonylatában is. A nehézipari üzemek haditermelését fokozták a német megrendelések, ezzel párhuzamosan azonban nőtt a ki nem 121
