Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)

II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály

und ihre Beziehungen zur Hygieuie, über forense Chemie und Pharmakognosie» című folyóirat 1896. évi folyamának 11. füzetében megjelent és Forster A. tollából eredő közleményből, melynek címei: «Zur einheitlichen Begutachtung von geröstetem Kaffee», mely a kávé aromájának konzerválását ismertető 3. fejezetében kifejezetten fölemlíti, hogy «Nach dem unzweifelhaft festgestellt worden ist, dass durch einen Carameiiiberzng das Aroma des Kaffees auf lange Zeit hinauserhalten wird» stb., továbbá egy sorral lejjebb : «Verwendet werden als Glasuren: Eiweiss» stb.

E helyekből tehát világosan kitűnik, hogy a cukornak és fehérjéitek konzerválás céljaira külöu-kiilön való alkalmazása már a bejelentés ideje előtt ismeretes volt. Bejelentő ezzel szemben a kávé konzerválására a ktilön-külöu való alkalmazásban ismert cukor és fehérjének keverékét alkalmazza kis mennyiségű csokoládébarnából álló festékanyaggal.

Ámde ezen ismert konzerváló anyagoknak összekeverését szabadalmazható találmánynak tekinteni nem lehetett, mivel a fehérjének és cukornak összekeverése semmiféle különös új műszaki■ hatást nem eredményez.

De nem állapíthatja meg a bejelentés találmányi jellegét az a körülmény sem. hogy bejelentő a konzerváló szerhez csokoládébarnából álló festőanyagot kever, mivel ezen festőanyag nem konzerválóan hat, hanem szinezően és így a konzerválás szempontjából figyelembe sem jöhet s annak alkalmazása a találmány szempontjából fontossággal nem is bir. (Bírói oszt. 1902 február 5.)

Cl. 1350. 1358 904. Fölszólalók a bejelentés első igényének szabadalmazása ellen azt hozzák föl, hogy az abban jellemzett szerkezet találmánynak nem tekinthető, mert a fölsorolt három jellemző adat külön-kiilön ismeretes volt, ezek együttes alkalmazása pedig a találmányi jelleset nélkülözi, amennyiben bejelentő- ezzel semmiféle új technikai effektust elérni nem tud.

A 2-ik igénypontra vonatkozólag pedig azon kifogást emeli a második fölszólaló, hogy annak tárgya az 5213. sz. szabadalomban védelem alá van helyezve.

A bejelentési osztály a bejelentés tárgyának és fölszólaló kifogásainak megvizsgálása alapján azt találta, hogy a bejelentés első igénypontjában védeni szándékolt berendezésnek újdonsága a fölszólalók által fölhozottak folytán lerontva nincsen. Ugyanis fölszólalók csak azt igazolták, hogy mélyfűróberendezéseknél a szerszámot tartó kötélnek dobra való tekercselése ismeretes, azonban azt, hogy ezen dobokat egyszersmind ütköző párnák segélyével rugalmasan ágyazták volna, amelyek azon fölül még lengő mozgást is végeznek, igazolni nem tudta.

Fölszólaló azon érvelése, hogy az első igényben három ismert jellemző adatból összeállított berendezés a találmányi jelleget nélkülözi, figyelembe vehető azért nem volt. mert fölszólaló nem igazolta, sőt annak igazolását meg sem kísérelte, hogy mindazon műszaki hatásokat, melyeket bejelentő berendezésével elér, miír korábban is elérték volna.

A második igényre a szabadalmat szintén engedélyezni kellett, mert az abban védeni szándékolt berendezés az 5243. sz. szabadalomban védett berendezéssel azonosnak nem tekinthető. Ugyanis ezen szabadalomban nem a dobot mozgató emeltyű, lmuem a furórudazat kiegyensúlyozására szolgáló emeltyű vau a dobbal a csavaráttevés útján összekötve, amiből kitűnik, hogy a közös szerkezeti elem más és más célra van alkalmazva.

Minthogy pedig az idézett számú szabadalomban ezen szerkezeti elem nem önmagáimé, hanem bizonyos speciális célra való alkalmazásában van védve, ennélfogva annak más célra való alkalmazása az említett szabadalom által nem korlátozható. (Bej. oszt. 1904. január 27.i

V. 590. 7100 905. Bejelentők a szabadalmi igénypontban burkoló lemezek előállítására oly eljárást kívánnak védelem alá helyeztetni, mely azáltal van jellemezve, hogy őrölt palát, portlandcemontet, venyigefeketét, kevés glycerint tartalmazó vízzel masszává gyúrunk