Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)

II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály

38

Anyagcsere.

Ugyanis úgy a bejelentésben, mint a fonti számú szabadalomban egy oly bútordarabról, illetőleg székről van szó, melynél a szék fölső vízszintes gyűrűje egy hajlított, a lábakhoz és a fölső gyűrűhöz erősített kengyellel, illetőleg konzolszerű összeköttetési darabbal vau alátámasztva.

Az a körülmény pecliy, hogy míg a fonti száma szabadalom tárgyánál ezen alátámasztás csak két ponton, addig a bejelentés tárgyánál több vonlon foganatosíttatik. műszaki különbséget nem képez, mert az csak számbeli különbség, amely találmánynak nem tekinthető.

Épp úgy találmánynak nem volt tekinthető az a különbség sem, hogy a bejelentés tárgyánál merevítő összeköttetési darab a két hátsó láb között is van elrendezve, mert ezen elrendezés nem egyéb, mint a mellső lábak közt elrendezett konzolszerű merevitésnek egyszerű ismétlése. (Bej. oszt. 190S nov. 17.).

F. 1306. 12868/1904. A bejelentés első igényében védeni szándékolt nyereghevedertartó csakis abban különbözik a fölszólaló által ujdonságrontó nyomtatványként fölmutatott 24.216. sz. szabadalomban ismertetett lievedortartótól, hogy míg utóbbinál a csapszögek a szorító emel tyűn, a beakasztásra szolgáló kampók pedig a nyeregtáskán vannak megerősítve, addig bejelentőnél ezen alkatrészek fordítva vannak elrendezve. Minthogy azonban az alkatrészek elhelyezésének fölcserélése által a jelen esetben semmiféle új műszaki hatás nem eredményeztetik, azt találmánynak tekinteni nem lehetett s ehhez képest arra a szabadalmat meg kellett tagadni. (Bej. oszt. 1904 okt. 22.).

219/1900. F. J. bécsi kereskedőnek Sz. és R. budapesti kereskedelmi cég elleni szabadalommegsemmisítési pőrében a m. kir. szabadalmi hivatal bírói osztálya 1900. évi május hó 5-én 219. sz. a. kelt ítéletével alperesi cégnek «Iskolafüzetek, irkák, jegyzékek és hasonló födelek papyrolinból (vászonpapirból)» című találmányra engedélyezett 10867. lajstromszámú szabadalmat megsemmisítette, mert úgy találta, hogy alperest azon tevékenységében, miszerint az iskolai füzetek, irkák, jegyzetfüzetek és hasonlók számára a borítékot azon célból, hogy az hajlékony, tartós és könnyen el nem szakítható, emellett csekély súlyú is legyen, papyrolinból állítja elő, — föltalálói tevékenység nem létezik s hogy ekképen a megtámadott szabadalom tárgya a bejelentés idejében szabadalmazható találmányt nem képezett. A szabadalmi igény szerint ugyanis alperes a maga számára iskolai füzetek, irkák, jegyzékek, füzetek és hasonlók számára szolgáló olyan födélborítékokat kívánt szabadalmi oltalomban részesíteni, amelyek papyrolinból, azaz két papírlap közé kézzel vagy géppel ragasztott szövött anyagból, pl. organtinból állanak és amelyek így nehezen szakadó, hajlékony, tartós, csekély súlyú és olcsó füzeteket képeznek. A találmányi gondolat tehát az alperes szabadalma tárgyánál úgy az igénypont, mint a leírás szerint abban állana, hogy az iskolai füzetek és más effélék számára nehezen szakadó, tartós, hajlékony és csekély súlyú boríték legyen alkalmazható.

Ezen műszaki föladat azonban az alpörösi szabadalom bejelentése idejében már meg volt oldva, és így ezt alpörösök már föl nem találhatták Alpörösök ugyauis szabadalmi leírásukban maguk beismerik, hogy az «amerikai vászonnal puhán kötött füzetek» a bejelentés idejében már léteztek, mert a leírásban maguk beismerik, hogy ők azzal, miszerint az amerikai vászon helyett papyrolint alkalmaznak födél gyanánt, az anyag olcsóságánál fogva amazzal versenyezhetnek. Alpörös szabadalmában tehát a találmányi gondolat nem valamely új műszaki cselekvésben vagy hatásban áll, mert a füzetfödelek tartósságának, hajléknyságá- nak és könnyűségének kérdését már előbb megoldották, hanem csakis abban állana, hogy egy már ismert célra, a drágább vászonpapir vagy amerikai vászon helyett az olcsóbb, de a célnak teljesen megfelelő anyagot, a papyrolint használja föl és így az ilyen irkákat gazdaságosabban készítheti.