Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály
Hiánynál) az eljárás egészében vagy egyes fázisaikén az eddig ismeretes, ugyanazon célra szolgáló szerkezetekkel, illetve eljárásokkal szemben lényeges műszaki különbségeket tüntessen föl. Ha már most jelen esetben azt vizsgáljuk, hogy vájjon a jelen bejelentés tárgya a föntemlített kellékkel bír-e, arra az eredményre jutunk, hogy ezen kellék a szóban forgó esetben hiányzik, és pedig akár szerkezetnek, akár pedig eljárásnak tekintjük a bejelentés tárgyát. Mint szerkezet maga az Írógép az eddig ismert Írógépekkel teljesen azonos, mert konstruktive egészen mellékes az, hogy miféle értelmet tulajdonítunk azoknak a jeleknek, melyeket az írógép valamely billentyűjének lenyomása által kapunk. A műszaki eredmény a szerkezetek teljes azonossága folytán természetesen szintén nem lehet más, mint a bejelen" tök által is ismertnek föltételezett rendes Írógépeknél. Hasonló eredményre jutunk akkor is, ha a bejelentés tárgyát eljárásnak vesszük, teljesen eltekintve ettől, hogy ugyanaz a találmány egyidejűleg szerkezet és eljárás nem is lehet. Az eljárás, a nyilatkozatban foglalt első szabadalmi igénypont szerint, egy átalakításban áll, tehát a találmány lényegét a szerkezeti részek alakjának, vagy kölcsönös helyzetének megváltoztatásában, vagy új részek hozzátételében kell keresnünk; az említett sza badalmi igénypontban azonban ezek egyike sem fordul elő, amennyiben az eljárás közelebbi meghatározására csakis az van megemlítve, hogy a rendes betűk helyett titkos Írásjegyek alkalmaztatnak, ami az átalakításnál végzendő fizikai munka mikéntjére útbaigazításul nem tekinthető. De nem tekinthető a bejelentés tárgya találmánynak és így szabadalmazhatónak azért sem. mert a találmányok egy másik kelléke, a megismételhetőség jelen esetben szintén hiányzik, vagy, ha erre vonatkozólag a bejelentők igényeiket megszorítanák, a bejelentés tárgya tulajdonképeni értékét, amely azonban nem ipari természetű, teljesen elveszítené amennyiben éppen a dolog természete föltétlenül megköveteli, hogy az Írógépek «átalakítása» minden egyes példánynál más és más legyen. Végre nem találmány a bejelentés tárgya azért sem, mert nem minősíthetjük találmánynak■ egy oly föladatnak a megoldását, melynél a föladat kitűzése a megoldást már magában foglalja, amihez még az is szükséges, hogy a kitűzött föladat műszaki föladat legyen. Jelen esetben a megoldandó föladat abban áll, hogy az általánosan ismert szerkezetű Írógépek titkos írásjegyeket írjanak. Hogy ezt a föladatot csakis úgy lehet megoldani ha a gép által eddig írt közismereti! jelzések helyett olyan jelzések alkalmaztatnak, melyek nem ismeretesek, vagyis titkosak, az annyira természetes és önként érthető, hogy ehhez semmiféle föltalálói tevékenység nem szükséges. Az a kérdés azután, hogy milyen alakú vagy értelmű jeleket alkalmazunk, tisztán megállapodás dolga, amely sem föltalálói, sem pedig speciális műszaki munkát nem igényel. (Bej. oszt. 1900 március 10.) F. 718. 8504 000. Bejelentő oly óralapot kíván szabadalmi oltalom alá helyezni, mely tulajdonképen nem egyéb, mint a számlapot körülvevő, a magyar címert ábrázoló keret. Tekintettel azonban arra, hogy bejelentő a keretet tisztán díszítési célból alkalmazza, valamely tárgynak puszta díszítése pedig találmánynak nem tekinthető: ennélfogva a bejelentés tárgyára a szabadalmat az 1895. évi XXXVII. t.-c. 1. §. alapján megtagadni s a bejelentést visszautasítani kellett. (Bej. oszt. 1900 julius 2.) B. 2184. 118815 002. Bejelentő a szabadalmi igénypontban védelem alá helyeztetni óhajt egy oly újítást nyakkendőkön, mely az által van jellemezve, hogy a nyakkendöszalagon az eddig szokásos csokor helyett valamely alaknak, virágnak stb. alkalmas anyagból készült s természetes színekben előállított utánzata van alkalmazva. A magyar kir. szabadalmi hivatal nem tekinthette a bejelentés tárgyát találmánynak, mert az a körülmény, hogy a nyakkendöszalagon a szokásos csokor helyett valamely alakú 3*
