Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály
A speciális módon való csoportosítások azonban találmányokat állapíthatnak meg s ezek az úgynevezett kombinációs találmányok, ezek azonban csakis akkor tekinthetők tényleges találmányoknak, hogy ha a kombinációban föllépő fizikai vagy kémiai elemeknek, a kombináció által megadott sorrendben való összekötése, valamint az egymásra való kölcsönhatása fontán olyan hatások keletkeznek, amelyek az egyes elemek által elért hatásoknál jobbak vág}' esetleg azoktól teljesen eltérőek. Ezen kombinációs találmányok a bejelentések igen tekintélyes részét képezik, miért is a hivatal gyakorlatában sűrűn fordulnak elő. Kiváló példái azon kémiai eljárások, amelyek munkafolyamatai határozott vonatkozásban lévén egymással, sorrendjeikben föl nem cserélhetők s melyek ezen vonatkozások révén a maga egészükben képezik az eljárást magát vagy pl. ama mechanikai, illetve gépi berendezések, melyek ismert gépi elemek csoportosítása útján állíttatnak ugyan elő, de új produktum termelésére alkalmaztatnak. vagy új működési mód által tűnnek ki. Nevezetes eseteket képeznek a fölsoroltakon kívül az olyan bejelentések is. amelyeknek tárgyai nem találmányok, hanem fölfedezések. A szakirodalomban e kérdést rendesen igen behatóan szokták tárgyalni s nagyjelentőségű különbséget szoktak tenni a fölfedezés és találmány között. Minthogy azonban a legtöbb találmánynak fölfedezés képezi az alapját, amely fölfedezésre — mint valamely tulajdonság fölismerésére — a föltaláló rendesen hosszas kísérletezés és fáradságos munka révén jut, ilyen értelmű megkülönböztetésben a hivatal mindenkor igen óvatosan járt el, mert a határok nem vonhatók minden esetben élesen meg s a föltaláló könnyen igen érzékeny jogsérelmet szenvedhet. A találmányi jelleg fönforgásának megállapítása azonban nemcsak az engedélyezési el járás során fordul elő. hanem a hivatal más eljárásainál, nevezetesen a fölszólalási s a pörös eljárásoknál is, amely esetekben rendesen olyan formát nyer. mely szerint a felek által benyújtott újdonságrontó körülményekkel való összehasonlítás után állapítandó meg a bejelentés tárgyára nézve a mutatkozó eltérések, különbségek, lényeges vagy lényegtelen volta, illetve azoknak találmányi jellege. Ezen mérlegeléseknél természetszerűleg a támpontok azonosak az engedélyezési eljárás során föl használtakkal, miért is az ez irányban követett gyakorlat foltüutetésénél az engdélyezési eljárás határain túl kell lépnünk s midőn a következőkben a találmányi jelleg hiányára vonatkozó pár példáját mutatjuk be a gyakorlatnak, azokat úgy az engedélyezési, mint a fölszólalási. illetve pörös eljárásokból vesszük. Szükségesnek tartjuk e pár példa bemutatását annyival is inkább, mert a fönnebb általánosított esetek elvi jelentőségűeknek egyáltalán nem tekinthetők. amennyiben a szabadalmi ügy speciális természete megkívánja, hogy
