Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály
32 így jutott el a hivatal a találmányi jelleg vizsgálatában a hatások vizsgálatához, illetve annak mérlegeléséhez, hogy vájjon azok a hatásbeli különbségek, amelyek a találmány tárgyának nyomán járnak, lényegeseknek tekinthetők-e a bejelentő által ismertnek elfogadott hatásokkal szemben s vájjon mutatnak-e föl lényeges eredménybeli különbségeket. Mi sem természetesebb, hogy a vázolt alapokon, újdonságvizsgálat hiányában s a találmány fogalmának minden törvényes meghatározású mértéke nélkül a találmányi jelleg vizsgálata határolt s csak tágabb korlátok között volt foganatosítható, de semmiesetre sem vezethetett a szabadalmak olyan osztályozására, amint azt talán magasabb etikai szempontok első pillanatra megkövetelnék, annyival is inkább, mert a bejelentés stádiumában nem minden találmány bírálható el helyesen. Igen sok eset bizonyítja, hogy aránylag jelentéktelennek látszó dolgok, amelyek a magasabb fokú műszaki képzettséggel bíró szem előtt talán teljesen értékteleneknek mutatkoznak, a gyakorlatban nagyobb eredményeket érnek el és nagyobb fontosságra tesznek szert, mint sok magas klasszisú műszaki alkotás. A találmányi jellegnek ilyen általánosabb értelmezése mellett konkrét esetben nem látott a hivatal találmányt, pl. a puszta alakbeli létesítményben, az alak megváltoztatásában, hogy ha abból semmi különleges hatás nem származott. Éppen így nem minősítette találmánynak a puszta számbeli változtatásokat, tehát pl. a számbeli szaporítást, amidőn a szaporítás folytán keletkező hatás a hatások egyszerű összegezésében jelentkezik. Nem tekintette továbbá találmánynak az anyagcserét, amidőn pl. valamely közismert tárgy a rendesen e célra használni szokott anyag helyett más anyagból készíttetik, de ezen anyagcseréből a tárgy használhatóságában, annak célját tekintve, új eredmény nem keletkezik. Éppen így közismert anyagnak közismert célra, közismert módon való fölhasználása találmánynak nem minősíttetett. Ugyancsak nem talált a hivatal találmányt az egyszerű substitutio eseteiben, amidőn tehát pl. kémiai eljárásokban vagy mechanikai berendezésekben egyes azonos hatású elemek egymással helyettesíttetnek, illetve fölcseréltetnek. Ugyanígy a kémiai iparban az egyszerű keverések, valamely szernek vagy anyagnak vényszerű előállítási módjai, találmánynak nem tekintettek, ha az azok révén nyert anyag valami különleges műszaki hatással vagy tulajdonsággal nem bírt. Éppen így nem tekintette a hivatal szabadalmazható találmánynak az olyan konstrukciót, hol pl. a bejelentő ismert dolgot ismert célra alkalmazott, ha abból új hatás nem keletkezett vagy maga az alkalmazás nem ütközött olyan nehézségekbe, amelyeknek a megoldása feltalálói tevékenységet igényelt volna. Ismert dolgoknak szintén minden különös hatás nélküli csoportosítása találmánynak ugyancsak nem minősíttetett.
