Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály
150 Maga a törvényhozó is kifejezést adott ennek a körülménynek akkor, amidőn az 50. §. 2-ik bekezdésében a következőket rendelte: «Amennyiben a leírás értelmezése iránt vita támad, a bíróság, ha szakértők kihallgatását látja szükségesnek, a szabadalmi hivatal véleményét köteles kikérni.» De ugyancsak kifejezést adott e körülménynek a hivatal bírói osztálya is, egy konkrét esetből kifolyólag (melyet más helyen részletesen ismertetünk, G. 122.), amidőn kimondotta, hogy az igénypontokat helyesen csakis azon szempontból lehet értelmezni, amely mellett azok az engedélyezés során tárgyaltattak és értei meztettek. A szabadalmi hivatal bejelentési osztálya az eddigiekben előadott módon engedélyezi a szabadalmakat a bejelentésekre, ha azok ellen fölszólalást nem adtak be, amennyiben azonban a bejelentés ellen fölszólalás emeltetett, megindítja a fölszólalási eljárást, amelyre vonatkozólag a hivatal gyakorlatát a következőkben kivánjuk főbb vonásokban ismertetni. 4. A fölszólalási eljárás. a) Általános ni eg-jegyzések. Törvényünk mai rendszere, a fölszólalási rendszer, amint azt a vonatkozó miniszteri indokolás is bizonyítja, hosszasabb megfontolások eredménye s ha mindjárt e fejezet elején kijelentjük, hogy tapasztalataink szerint e rendszer közgazdasági és ipari viszonyaink kívánalmainak kielégítésére teljesen alkalmasnak bizonyult s hogy ennélfogva szabadalmi intézményünk alapjául fényesen bevált, csak igazoljuk ama remények és várakozások jogosultságát, amelyeket a törvényhozás annak idején e tekintetben e rendszerhez fűzött. Ezzel egyidejűleg azonban nem hallgathatjuk el azon tapasztalatunkat sem, amely a törvényhozónak azt a kiindulási pontját, mintha a fölszólalás a hivatalos ujdonságelővizsgálat helyettesítője volna, igazolni nem látszik hanem annálfogva, hogy az érdekeltség a fölszólalások legnagyobb részére nézve kimutatható, helyesebb a fölszólalást mint az érdekelt iparosköröknek olyan eszközét tekinteni, amelynek segélyével érdekeiket még a szabadalom engedélyezése előtt érvényre emelhetik s ezzel a költséges semmiségi kereseteknek elejét vehetik. Ennélfogva tehát az ujdonságvizsgálat s a fölszólalás egymással helyesen nem állíthatók szembe, hanem az ujdonsági elővizsgálat csakis olyan kiegészítő eljárásnak tekinthető, amely a fölszólalások mellett a szabadalmi intézmény tökéletességét fokozza. Éppen mert ilyen irányban való kiegészítése törvényünknek gyakran képezi megbeszélések tárgyát, nem tartjuk célszerűtlennek, ha e helyütt, bár röviden is. az elővizsgálat nehézségeit az elérhető eredményekkel összehasonlítva, fölszólalási rendszerünk mellett szerzett tapasztalataink alapján azokat megvilágítjuk.
