Ostwald, Wilhelm: Feltalálók, felfedezők, nagy emberek (Budapest, 1912)
Mayer
52 OSTWALD Itt mindjárt másokkal is közölni akarta időközben szerzett és kidolgozott feltevéseit, hogy megtudja, vájjon helyt állanak és az akkori tudományos elméletekkel összhangzóak-e? Korának tudományos tekintélyei a kémia és fizika alapelveinek párhuzamos voltát hirdették. Láttuk, hogy a Lavoisier-féle oxidácziós elmélet irányította Mayer következtetéseit s így természetesnek tetszhetett, hogy az eddigi úton marad továbbra is. Baurhoz intézett leveleiben, akihez régebbi párisi ismeretsége alapján fordult, meggondolásainak első kifejtése, még újabb befolyásoktól mentesen, a következőképpen hangzik: „A vegyésznek az az alapelv az irányitója, hogy maga a „szubsztanczia“, az anyag lényege, elpusztíthatatlan és hogy az alkotó elemek a létrejött összetétellel a legszükségszerübb vonatkozásban állanak; ha H és O eltűnik (minőségileg elértéktelenedik) és HO lép fel, a kémikusnak nem szabad azt feltételeznie, hogy H és O tényleg semmivé lett s HO véletlenül és kívülről képződött; ennek a tételnek szigorú érvényesítésén épül fel az újabb kémia, a mely nyilvánvalókig csak így vezethetett határozott eredményekhez.“ „Az erőkre is ugyanezeket az alapelveket kell alkalmaznunk; szintén elpusztithatatlanok,
