Ostwald, Wilhelm: Feltalálók, felfedezők, nagy emberek (Budapest, 1912)
A történelmi iskola
34 OST WALD szer majd valamely speciális szempontból nem lesznek-e érdekfeszítők és nem lett volna-e örök veszteség, ha figyelmen kívül maradtak volna, — úgy megint érvényesíteni kell a mi álláspontunkat: csak az általánosnak, az ismét- lődlietőnek van fontossága. Tudományos értelemben tehát nincs örök veszteség. Ha az elveszett érték csak egyszer fordul, illetve fordult elő, akkor fenntartására nincs semmi szükség, mint a hogy felesleges, hogy az utókort arról az időjárásról értesítsük, a mely mellett egy tudományos felfedezés megtörtént. Viszont: ha valami igazán lényegesről van szó, akkor fontosságához mérten sokszor és sokféleképpen fog ismétlődni s igy az egyes példa elenvészése nem jelent semmit. Még az adott eset megjelölésénél sem pótolhatatlan az ilyen részleges veszteség, a melynek súlyát csak később ismerjük fel ; minél nyilvánvalóbbak az általános törvények, annál könnyebben lehet egyes esetekben a hiányzót interpolálni, azaz: a mértékadó törvényszerűségekből kiegészíteni s az űrt betölteni. Tudom,' hogy e fejtegetéseimmel egy igen elterjedt felfogással helyezkedem szembe, a melynek éppen a történelemre és az evvel ösz- szefüggő érdekekre való befolyása rendkívül erős. „Szent az a hely, a melyet nagy ember la-
