Ostwald, Wilhelm: Feltalálók, felfedezők, nagy emberek (Budapest, 1912)
A kultura problémája
10 OSTWALD lyénvalóságát azonnal próbára leheti. De a megfelelő fogalmak a fizikában járatlan olvasónak is rendelkezésére állanak, legfeljebb ilyen elnevezések alatt még nem volt alkalma használni őket. Vizsgáljunk meg egy sajátosan emberi tevékenységet, például a nyers vagy természetes anyag feldolgozását. Akár esztergályosról van szó, a ki pipát, akár művészről, aki szobrot farag: a munka mindig akként megy végbe, hogy egyfelől ott van a kész mű, másutt a hulladékok, a forgács, a törmelék, a mi már alkalmatlan arra, hogy hasonló alkotás anyagául szolgáljon. Minden czéltudatos tevékenységnek ez a típusa. Lehetetlenség a tervbe vett művet a megadott nyersanyagból tisztán, vagyis anélkül kihozni, hogy egy része értéktelenné ne válnék vagy legalább is ne degredálódna. Igaz, sokszor a körülmények annyira bonyolultak, hogy az anyag a megfelelő szolgáltatásra teljesen kiaknázhatnak tetszik. Ez az illúzió azonban csak akkor fordul elő, ha nem állítunk fel szigorú szempontokat. így például azt lehetne mondani, hogy az ércöntő beleszoritja az egész érczmennyiséget az előírt formába és nincs forgács-hulladék. Ez tény, de a tüzelő anyag, amelylyel a nyers érczet megolvasztotta, elvész és többé ilyen czélra nem használható. így
