Szalai Emil: Előadóművész, gramofonlemez, rádió. Szerzőijogi tanulmány (Budapest, 1935)
V.
92 nította az írói mű rádióközlését, az alapon,hogy azt a német törvény 11. §-a alapján „gewerbsmässige Verbreitung” gyanánt minősítette, — még az esetre is, ha színművet ad le a rádió.*) Ezzel szemben az osztrák Oberster Gerichtshof (Ob. III. 908/1927.) nembitorlásnak deklarálta az írói mű rádióközlését, lényegben azért, mert nincs törvényes intézkedés a rádióközlés elleni védelem tekintetében. Az osztrák Oberster Gerichtshof ítéletének egy részét, mint épp a szóbanforgó kérdést élesen megvilágítót, ideiktatjuk: „Wénn das Gesetz von mechanischer Wiedergabe spricht, so versteht es darunter nur solche Vorkehrungen, die es erlauben, jederzeit den Inhalt des Werkes wiederzugeben, nicht aber jene, die nur dazu dienen, den Inhalt eines Vortrages, zur Zeit als er abgehalten wird, durch technische Mittel über jenen Raum hinaus hörbar zu machen, wo er abgehalten wird. Dies muss betont werden, da die Revision den Funkspruch dieser gesetzlichen Bestimmung unterstellen will. Nach den Regierungsmotiven zur Novelle ist nur an solcheArt mechanischer Wiedergabe durch das Gehör gedacht, die eine bleibende Möglichkeit der Reproduktion des Werkes erlaubt. Dies zeigt auch der Grundsatz, dass die Übertragung eines literarischen Werkes auf Vorrichtungen zur mechanischen Wiedergabe für das Gehör als Bearbeitung zu gelten hat, wenn sie durch persönlichen Vortrag bewirkt wird, und dass für sie selbständiger Schutz gewährt wird.” (Különösen plasztikusnak érezzük ezen indokolásban és érvként magunkévá is tesszük, hogy megkülönbözteti a technikai eszköz útján való hallatást a mechanikai visszaadástól — előadástól.) A külföldi bíróságok magatartása, sem a külföldi szak- irodalom persze nem lehet mérvadó a tekintetben, hogy mi a mi törvényünk nyomán mit valljunk helyesnek; de bizonyos irányítást mindenesetre meríthetünk és merítsünk is, épp a nemzetközi vonatkozású intézményeknél a külföldi judikatú* „Ob die Merkmale öffentlicher Aufführung . . . gegeben seien, da schon die gewerbliche Verbreitung das Klageverlangen rechtfertigt, kann unerörtert bleiben.“
