Szalai Emil: Előadóművész, gramofonlemez, rádió. Szerzőijogi tanulmány (Budapest, 1935)
V.
91 hatnak az egyezményes országok — mi is — feltételeket, éspedig, ha úgy akarják, más feltételeket, mint amelyet a 13. cikk alapján szabnak: akkor nálunk melyik feltételek lesznek érvényesek 1 — a mechanikai előadásra szolgáló készülékekre vonatkozók a 13. cikk szerint, vagy a rádióra vonatkozók a 11/a. cikk szerint, — vagy pedig a rádióra mindkét egyez- ményi cikk alapján megszabott feltételek? Mindegyik cikk alapján más és más feltételek lehetnének megszabva. Pl. a kényszerlicencia a készülékekre van, a rádióra nincs, stb. stb. Át se tekinthetők előre a komplikáció-kombinációk, melyek hazai és nemzetközi vonatkozásokban adódhatnak abból, ha a mechanikai előadásokra szolgáló készülékek fogalmát — ezek is a legnemzetközibb forgalmú objektumok közül valók — másként értelmezik nálunk, mint másutt, sőt másként, mint mindenütt egyebütt. Ha egyedül csak azt vesszük figyelembe, hogy Alföldy konstrukciója mellett az Unióegyezmény mindkét rendelkezése, a 11/a. cikk és a 13. cikk is applikálandó volna a rádióra nézve, máris úgy érezzük, hogy az aggodalmaskodó megfontolásra elegendő ok forog fenn, éspedig annál inkább, mert nemcsak a külföldi törvényhozások, de a külföldi bírói gyakorlat se helyezkedett arra az álláspontra, hogy a rádióközlés átvitel az Alföldy konstrukciója értelmében. így a német, valamint az osztrák bírói gyakoratnak, midőn az írói művek rádióközlés elleni védelmének ügyével foglalkozott, alkalma lett volna ugyanazt vagy hasonló konstrukciót teremteni: a német szerzőijogi törvény is, az osztrák is nélkülözi a rádióra vonatkozó intézkedést, viszont a mechanikai előadásokra szolgáló készülékekről hasonlóan — szinte azonosan — intézkedik, mint az Szjt. Mindkét ország bíróságai előtt — de mindkét ország szerzőijogi szakirodaimában is — a legbehatóbban tárgyaltatott a rádióközléssel szemben való szerzőijogi védelem. A legrészletesebben és a legkülönbözőbb kombinációkban feltárattak a rádióközlés szerzőijogi minősí- sének lehetőségei. Sem a szakirodalom, sem a bírósági tárgyalások, sem pedig a bírósági döntések nem véltek megoldásra alapot találni a mechanikai előadásra szolgáló készülékre vonatkozó rendelkezésekben. A Reichsgericht (Aktz. I. 422/1925) bitorlásnak nyilvá
