Szalai Emil: Előadóművész, gramofonlemez, rádió. Szerzőijogi tanulmány (Budapest, 1935)

III.

58

tek, magáévá a törvény és ezen közfelfogással ellenkező megnyilatkozása nem volt a magyar bírói gyakorlatnak sem. Bárha a lemezvédelem nálunk mintegy 30 esztendeje megvan, és az előadó alkalmazás védelme is majdnem másfél évtizede törvénybe van iktatva, bejátszó-előadó bírói védelmet nem kért amiatt, hogy jogosult lemezzel valahol nyilvános előadást tartottak. Pedig ezen másfél évtized alatt pergették folyton-folyvást, reggeltől estig és estétől hajnalig lemezek tízezreit a nyilvános helyek (vendéglők, kávéházak, stb. stb.) ezreiben.

Akkor, amikor a törvényhozó épp a „használat” szónak beiktatásával tanúsította, hogy ezt a védelmet óhajtja adni generálisan minden műnek, amelyet a 22. §. biztosít a nyil» vános előadás tekintetében; akkor, amikor még csak nyoma sincs annak, hogy más védelmet adni óhajtott volna és ami» kor a törvényhozó oly szigorúan körülbástyázta a Harmadik Fejezetadta védelmet a müvek három válfajára: akkor nem lehet az Szjt. egész rendszerét felborítani és a 22. §. által a zenefogyasztók számára is megteremtett biztonságot felborí» tani oly védelmi tárgy — előadói alkalmazás — érdekében, amely amúgyis idegen anyag az Szjt. testében.

Nyugodtan vallhatjuk tehát szilárdnak azt a felfogásúm kát, hogy az előadói „alkalmazás” védelmét a nyilvános előadás tekintetében az Szjt. 22. §»a teljesen kimeríti és ezen „alkalmazás” nyilvános előadásának védelme teljesen kívül» esik a Harmadik Fejezet keretén.