Szalai Emil: Előadóművész, gramofonlemez, rádió. Szerzőijogi tanulmány (Budapest, 1935)

III.

43

ben azokat színműveknek, zenés színműveknek, vagy zenemüveknek lehet tekinteni, e müvek szerzőjének van kizárólagos joga”. Tehát csak akkor van a 8. §-ban felsorolt művek nyilvános előadási joga a szerzők számára fentartva, ha az a mű, amely a 8. §- ban felsoroltatott, maga is színmű, zenés színmű, vagy zenemű.

A miniszteri indoklás is megerősíti ezt, amidőn az 51. §- hoz fűződőén kifejti, hogy a régi törvény 53. és 54. §§. csak a fordítót és az átdolgozót említették meg, az új Szjt. elleni ben — így mondja az indoklás — „ezeken kívül a 8. §tban felt sorolt összes egyéb művek nyilvános előadására is kiterjeszti, amennyiben e műveket színműveknek, zenés színmüveknek vagy zeneműveknek lehet tekinteni,”

Aki tehát művének nyilvános előadását el akarja tiltani, annak he kell bizonyítania azt, hogy az ő műve színmű, zenés színmű vagy zenemű.

A 8. §sba idegen testként bevont előadói tevékenység azonban nem mondható se zeneműnek, se színműnek, se zenés színműnek, sőt, mint kifejtettük, műnek sem mondható. A színész előadását, sőt az egész színházi személyzet előadását sem fogja senki színműnek — színdarabnak — vallani, — sem az Operaház énekeseinek előadását operának — zenés színműnek, — sem egy zenekar előadását zeneműnek. Ellem ben mindenki csak azt fogja mondani: a színészek előadták a darabot, a művet, a hegedűs előadta a zeneszámot, a műs vet. A mű, a színmű, a zenemű már megvan akkor, amikor az előadó tevékeny kezd lenni és a mű, a már létező zene* mű , színmű, nem veszti el létét, ha több vagy kevesebb művészettel, vagy minden művészet nélkül teszi hal Inas tóvá az előadó. A zenemű, mely netán csak hangjelekkel — hangjegyekben — van meg, legfeljebb hallhatóvá lesz az előadó, mint az elhangzás eszköze által, épp úgy a színmű, mely végleg és teljesen megszületett és él már kéziratban, vagy sok; ezer példányban, könyvalakban, csak épp hallhatóvá lesz a színész előadása által. Az előadó tehát csak hangot ad, de nem zeneművet, és a hang nem lesz zenemű akkor se, ha a hang valamely készülékben megörökíttetik, megrögzíttetik.

Ki kell tehát zárni azt a nézetet, hogy az, aki — bármily