Szalai Emil: Előadóművész, gramofonlemez, rádió. Szerzőijogi tanulmány (Budapest, 1935)

III.

44

művészettel is — hangzóvá teszi a színművet, a zeneművet, az színművet, zeneművet alkotna. Ha pedig ez kizáratik, aks kor a 8. §=han felsorolt az az „alkalmazás”, mely mechanikai előadás céljára szolgáló művészi tevékenységgel létesíttetik, nem tartozik azon kategóriák közé, melyeket az 51. §. véd a nyilvános előadás tekintetében. Az 51. §. a maga világos szö= vege szerint „amennyiben azokat színműveknek, zenés* színműveknek, vagy zeneműveknek leket tekinteni’’ gondolt arra, hogy nem minden a 8. §-ban említett mű fog védetni nyilvános előadás szempontjából, vagyis, hogy a 8. §sban vannak oly védelmi tárgyak, melyek nem zeneművek, nem színművek, nem zenéssszínművek.

Kirekesztődnek pedig az 51. §. szigorú körülbástyázásás nál fogva a művek legkülönfélébb válfajai, éspedig a legs magasabb válfajai is: így az írói művek legnemesebbjei, mint: költemények, elbeszélések, regények stb. stb.

Lehet bírálni és fájlalni, hogy az Szjt. miért nem kis vánta nyilvános előadás tekintetében védelemben részesíteni ezeket a magasrendű műfajokat, jóllehet, egyes írói műveknek, pl. a költeményeknek, nyilvános előadása elég gyakori; elbeszéléseket is szoktak felolvasni, recitálni. De azt az áls láspontot se joggal, se méltányosan elfogadni nem lehet, hogy amikor a törvény a szerzői jogi védelem legeminensebb társ gyait, az írói műveket nem védi a nyilvános előadás tekins tétében, akkor belemagyarázható a törvénybe a nyilvános előadás védelme az előadói „alkalmazás’’ számára, mely nemcsak hogy nem zenemű, nem színmű, sem zenésszínmű, de még csak nem is mű, hanem tevékenység, teljesítmény, tes hát a törvény anyagától idegen test.

A gramofónlemezek útján való nyilvános előadásra vonatkozólag a törvény 52. §sa rendelkezik, kimondván, hogy

„a nyilvános előadás joga kiterjed a 6. §. 9. pontjában említett előadásra is”.

Ugyan nem túlságosan plasztikus szövegezés ez, de az értelme azért világos, az, amit az 52. §. miniszteri indoklása úgy fejez ki, hogy: „a nyilvános előadásnál nem tesz különbé séget, hogy a színmű, zenés színmű, vagy zenemű közvetlee