Szalai Emil: Előadóművész, gramofonlemez, rádió. Szerzőijogi tanulmány (Budapest, 1935)
II.
20 lékekből. De tovább is fejlődtek és fejlődhetnek az előadó nélkül termelődő mechanikai előadás céljára szolgáló készülékek. Képzeljük el — sőt már meg is történt ez! — megállapítja valaki ,hogy a hangfilmszalagon mily méretű és erősségű árnyvonalak milyen hangot adnak, pl. a zongora egy billentője hangjának milyen árnyvonal felel meg és a játszás árnyalatainak (dinamikájának) mily fényárnyékolás a filmszalagon és egész sor ügyes mesterember ennek alapján megtanulja, mily árnyvonalakat kell fekete festékkel rajzolni-nyomtatni filmszalagra, hogy bizonyos melódia, bizonyos ritmussal és hangszínezettel rögzítődjék meg a filmszalagon és a hangfilm- gépbe illesztett filmszalag aztán kiadja a melódiát. Ilyen esetben is a mechanikai előadásra szolgáló készülék előadás nélkül készült. Ám akármely oldalról vizsgáljuk is a 8. §. és 46. §. nyomán a védelem tárgyát, kiütközik a 8. §'-nak fogalmazásából az, hogy a védelem tárgyául a művészi tevékenységgel járó alkalmazást kíván meg. Vájjon mit jelentsen ez a megkülönböztető szó, hogy: művészif Legelébb tekintsük azt az esetet, amelynél az előadó a zeneművet előadja pontosan úgy, ahogy azt a zeneszerző — amint mondani szokás — előírta: tehát azzal a tempóval, azzal a dinamikával, azzal a ritmikával, amelyet a közismert szakjelzésekkel (f., ff., p. pianissimo, adagio, prestissimo stb. stb.) a hangjegy feltüntet; vagyis az előadó a zeneműből és a szerző jelzéseiből nem vesz el semmit, azokhoz nem tesz hozzá semmit; a zenélést több-kevesebb iskolázás után műkedvelőként, vagy hivatásként mívelö zenész a maga normális, sablonos egyszerű zeneelőadói eszközeivel és a maga szerény, ki nem emelkedő tehetségével és képességével szokásos módon előadja a zeneművet. Mondjuk: olyan az előadó, amilyen tizenkettő van egy tucatban. Az ilyen produkció művészi lesz-e a 8. §. értelmében? Kezdve az elsőéves zongoraiskolás növendék előadásán egészen Dohnányi előadásáig, végtelen számúak a fokozatok a primitívtől a legmagasabbrendű művészetig. Elhatároló vonal nincs a fokozatok között arra nézve, hogy hol végződik a