Szalai Emil: Előadóművész, gramofonlemez, rádió. Szerzőijogi tanulmány (Budapest, 1935)

VI.

VI.

Irószerzök nem jelentkeztek rádióközléssel okozott sérelmekkel, ellenben a beéneklö, bejátszó előadók képé.sei été ben jelentkeztek gramofonlemezgyárosok — csupa kiilßldi lemezgyár — azzal, hogy: az előadók a lemezeken a h §. értelmében alkalmazást létesítettek, az előadói alklmazásokat védelem illeti a nyilvános előadás tekintetében — a rádió- közlés nyilvános előadás, tehát a beéneklö, >ejátszó előadók ellen szerzői jogbitorlást követ el a rádic ha lemezek útján közöl (ad le) zeneművet.

Hivatkoznak a lemezgyárak érzelmi érvre azért, mert a rádió ily lemezekkel közöl zeneműveket és zensszín műveket* ezért a lemezek kelendősége megapadt, a rádóleadások tehát károsítják az előadó-alkalmazókat, illetve e?k jogutódait, a lemezgyárakat.

Hogy a gramofonlemezek kelendőségét rádióközlés csökkentbe, vagy sem, ez ellenőrizhetetlen és legállapíthatatlan. Sokak szerint, magam is így vélem, épp penkezőleg, a lemezeknek rádión való leadása gyarapítja ai emezek kelendőségét. Ha a rádión közölt lemez megtetsző oly valakinek, akinek gramofonja van, meg fogja venni1 lemezt és nem vár addig, amíg hetek vagy hónapok mub — ha ugyan egyáltalán — a rádió újból közli a lemezt, (y helyeken, ahol leme* Hogy írói műveket is, ezt ner panaszolják. Ilyeneknek lemezzel való előadása alig fordul elő. «gfeljebb ha szónokok beszédei vétetnek fel lemezre a szónokié színhelyén, azután később rádión leadnak lemezekkel ilyen beszé^- Különösen Németországban fordul ez gyakran elő. Hyen főételhez és rádióközléshez a szónok rendesen hozzájárult.