Szalai Emil: Előadóművész, gramofonlemez, rádió. Szerzőijogi tanulmány (Budapest, 1935)
VI.
105 zekkel nyilvánosan előadnak, — vendéglők, tánchelyiségek stb. — bizonyára kívánják, hogy a vállalat gazdája szerezze be azt a lemezt, melyet a rádióközlés népszerűsített. A zenemű olyasmi, aminek folytonos ismétlését kívánjuk; ezt az ismétlést, tehát a zeneművet épp akkor, amikor óhajtjuk, a rádió nem szolgáltatja, — a rádióközlést rendelésre ismétel- tetni nem lehet. Akik tehát a rádióközölte lemezt megszeretik, azok közül többen vagy kevesebben, megszerzik a lemezt. A lemezgyárak, úgy tudjuk, eddig szívesen adták a lemezeket a rádiónak ingyenes kölcsönhasználatra, hogy így népszerűsít- tessék lemezeiket; csak azt kívánták ellenszolgáltatásul, hirdesse a rádió a lemezt a műsorban és a bemondó által.* Ha a lemezgyárak tényleg azt tapasztalják, hogy a lemezek kelendősége az utóbbi években megapadt, ennek a jelenségnek okára a lemezek rádióközlésén kívül ezer egyéb magyarázat is lehet. A végtelenül nehéz gazdasági helyzet folytán sok minden egyébnek a forgalma is megapadt, kiváltkép a szórakozási (luxus) cikkeké. Sőt az is lehet, hogy ha annyi lemez mégis elkel, amennyi elkel, ez azért van, mert a rádió népszerűsíti a lemezeket, — ha ez a rádióval való népszerűsítés nem volna, még kevesebb lemez fogyna. Épp úgy, mint a rádióról, úgy mindazokról a helyekről, ahol lemezeket nyilvánosan forgatnak, azt lehetne állítani, hogy ezek lemezforgatásai miatt csökken a lemezforgalom. Van Magyarországon ezer, sőt többezer helyiség — kiskorcs- ma és hasonló — ahol nyilvánosan lemezt forgatnak. Tegyük fel, hogy csak ezer van; ha mindegyikben naponta csak 100 ember hall lemezt, akkor naponta 100.000 ezer ember hall e helyeken lemezelöadást. Azt is mondhatják tehát a lemezgyárak, hogy azért nem kelendők a lemezek, mert naponta ez a 100.000 ember hallgatja a kis korcsmákban a lemezelőadást, ahelyett, hogy otthon hallgatnák és ha otthon hallgatnák, mennyivel több lemez fogyna. Nem más tehát az érzelmi motivum a lemezekkel való * Színházak — különösen énekesszínházak — szívesen kapcsoltatják be a rádióba előadásukat ellenszolgáltatás nélkül, mert tapasztalatuk szerint növekszik a színdarab közönsége, ha a rádió leadta a darabot.
