Bányász Jenő: Az árúvédjegy és mintaoltalmi jog kézikönyve (Budapest, 1910)
III. Védjegyoltalomban nem részesíthető jelzések és a védjegyek használata
28 vényre jut, ilyen esetekben a helymegjelölésnek kizárólagos joggal való lefoglalása nem kifogásolható. Am e körülmény csupán a helymegjelölés tekintetében felállított követelmény szempontjából teheti megfelelővé a védjegyet, de nem menti fel a legtávolabbról sem abban a tekintetben, hogy a törvény által előírt egyéb követelményeinek is meg kell felelnie. (így disztinktiv erővel kell bírnia, nem szabad megtévesztőnek stb. lennie.1) Hamis származási adatok, melyek értéktelen, vagy kevésbbé értékes árúkon a fogyasztó közönség megtévesztése czéljából használtatnak, a csalás tényálladékát állapítják meg, míg ha az ily megjelöléssel ellátott árúk ára az árú értékével, jóságával arányban áll, bár csalásról nem beszélhetünk, a bitorlás tényálladéka azonban ez esetben is fenn forog. Nem tekinthető azonban tisztességtelen versenynek oly földrajzi megjelölésnek, avagy, mint azt az esetek legtöbbjében látjuk, a vignettán oly idegen nyelvű felírások használata, melyek bár külföldi származásra utalnak, a vevő közönség tévedésbe ejtésére még sem alkalmasak, mert mint általánosan használt megjelöléseknek a fogyasztó különösebb fontosságot nem tulajdonít. Hy megjelölések idők múltán származásra utaló jelentőségüket elveszthetik s oly általános elnevezésekké válnak, melyeket a vignettán olvasva, nem tulajdonítunk oly jelentőséget, mintha az ily megjelöléssel ellátott árú valóban a megjelölt helyről származna. ») V. ö. 1273/909. K. M.
