Bányász Jenő: Az árúvédjegy és mintaoltalmi jog kézikönyve (Budapest, 1910)

III. Védjegyoltalomban nem részesíthető jelzések és a védjegyek használata

mely megjelölésnek árújegyként való alkalmazásától.1)

Bár nem áll rendelkezésünkre sem törvény, sem szabály, mely az üzleti megnevezéseknek, mint ilyeneknek külön bejegyeztetését elrendelné, mégis a más czégek által használt üzleti megnevezések védjegyoltalomban nem részesíthetők. Az 1895. XLI. t.-cz. és annak indokai félreismerhetetlenül kijelölik az irányt a védjegybirásko- dás számára s ezen törvény egész szelleme, nevezetesen annak 3. §-a, a nélkül, hogy anyagi jogtételt tartalmazna az eljárásra és a követendő magatartásra nézve, azt az utasítást adja a véd- jegybiróságnak, hogy oltalmat nyújtson a jogosítottnak minden oly utánzás ellen, mely a közönséges vevőt megtévesztheti.2)

A védj egy no vella 1. §-a alapján az oly szavak, melyek kizárólag az árú előállításának helyét jelzik a belajstromozásból ki vannak zárva.

A törvény ezen rendelkezésének az volt az intencziója, hogy földrajzi helymegjelölések, melynek használatára az illető helyen lakó minden vállalkozónak szüksége lehet, senki által kizárólagossági joggal le ne foglaltathassanak. Tekintettel arra, hogy a törvény ezen intenciója abban az esetben, midőn egy hely, egy gazdasági telep valakinek egyedüli kizárólagos magán- tulajdonát képezi és így a jelenre nézve bizonyos, hogy az illető hely megjelölésre a tulajdonoson kívül senki másnak szüksége nincsen, teljesen ér>) V. ö. 50552/1896. K. M.

s) V. ö. 50552/1890. K. M.