Bányász Jenő: Az árúvédjegy és mintaoltalmi jog kézikönyve (Budapest, 1910)
II. A védjegy fogalma és helyes megválasztása
19 illetékes forgalmi körökben mint más czégek hasonló árúinak jegye a belajstromozás idejében nem ismeretes-e? A belajstromozáshoz szükséges kellékek beszerzése előtt fölötte ajánlatos előbb a központi védjegyhivatalban (VIL, Erzsébet-körút 19., ül. emelet), a hol az összes érvényben lévő védjegyek nyilvántartatnak, meggyőződést szerezni arról, vájjon nincs-e a belajstromozandó, vagy ahhoz hasonló védjegy más részére hasonnemü árúkra már belajstromoztatva. Védjegyügyekben kimerítő felvilágosítás iránti kérvények elintézésére azonban a központi hivatal nem vállalkozhatik, főleg azért nem, mert a hasonlóságok megítélésében a hivatal is hibázhat; ilyen irányú felelőséget pedig nem vállalhat magára. Ez idő szerint nehezíti a kutatást még az is, hogy a védjegylajstrom kivonatok a központban már nem árúcsoportok, hanem az egyes kamarák szerint tartatnak nyilván. Az 1890. évi II. t.-cz. 17. §-a értelmében azonban a központban vezetett védjegylajstromok mindenki által megtekinthetők lévén, a felek vagy személyesen, vagy megbízott útján az Írásbeliség mellőzésével a központi hivatalhoz fordulhatnak, mely a szükséges útbaigazítás készséges megadását kötelességének fogja ismerni. Általában czélszerű, ha a felek, mielőtt a belajstromozás iránt intézkednek, akár szóbelileg, akár írásban tájékozást szereznek az illetékes kamarájuk védjegyhivatalában, mely minden tekintetben készséggel ad felvilágosítást. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy mihelyt 2*
