Bányász Jenő: Az árúvédjegy és mintaoltalmi jog kézikönyve (Budapest, 1910)

II. A védjegy fogalma és helyes megválasztása

20

védjegyünk belajstomozhatását a fent említett módon megállapítottuk, ne mulasszuk el azt haladéktalanul be is lajstromoztatni. Bár a törvény a korábbi bejelentővel szemben, előző használat czímén jogsegélyt nyújt, kétségtelen, hogy az ily módon érvényesítendő jog, eltekintve a perlekedéssel járó kellemetlenségektől, a korábbi használóra mindenképpen anyagi veszteséggel jár. Mindezt megtakaríthatjuk magunknak, ha elsőbbségünket a csekély belajstromozási díj lefizetése ellenében kétséget kizárólag biztosítjuk, vagyis lajstromoztatjuk. A lajstromozatlan védjegyek forgalomba hozatala — a védjegygyei való kísérletezés — a fentiektől eltekintve oda vezethet, hogy a védjegytörvény rendelkezéseit nem ismerő kereskedő védjegyoltalomban nem is részesíthető szavak közismertté tételére haszontalanul költekezik s a már jól bevezetett árújegyet („Praktikus“, „Perfekt“, „Essencia“, „Király“, „Hungária“, „Angol keserű“ stb.) ily módon a közprédának odadobja.

A védjegyeknek a kereskedelmi közérdek szempontjából is égjük főczélja, hogy az árú származása tekintetében a vásárló közönséget kétséget kizárólag tájékoztassa. Fölötte üdvösnek mutatkozik általánosan, de különösen oly szavaknál, a melyek az árúval a legcsekélyebb vonatkozásban is vannak, ha azokat az előállító, illetőleg forgalomba hozó czég nevével együtt tüntetjük fel árúinkon („B.-féle Aspirin“, „Z.-féle Valvoline“ stb.). Czégünk, illetőleg nevünknek a védjegygyei kapcsolatban való feltüntetése ugyanis kiválóan alkalmas arra, hogy védjegyünk, mint