Bányász Jenő: Az árúvédjegy és mintaoltalmi jog kézikönyve (Budapest, 1910)

II. A védjegy fogalma és helyes megválasztása

18

másokat ily képzett szavak alkotásától úgyszólván teljesen elütnek.

A törvény kizárja a földrajzi megjelöléseknek árújegyként való használatát is. Kétségtelen, hogy teljesen ismeretlen, csupán földrajzi lexikonok segélyével felkutatható földrajzi megjelölések használata nem sértheti a forgalom érdekét, s nem tévesztheti meg a vásárló közönséget oly irányban, mintha az illető árúk onnan származnának. A gyakorlatnak ez a felfogása azonban egyáltalában nem prejudikál a törvénj^ betűit szigorúan alkalmazó biró ítéletének, s ennélfogva semmikép sem ajánlhatjuk, még czégünk s telephelyünk feltüntetésével sem. Szintúgy nem tarthatjuk alkalmas szóvédjegynek a kizárólagos joggal meg nem szerezhető egyesületi, egyéni nevek, kitüntetések belajstromozását („Ordre de Malte“, „Grand Prix“, cs. és kir. szállítói czím stb.)

Miként azt az ábrás védjegyeknél kifejtettük, úgy a szóvédjegyeknél is az emlékezetben köny- nyen megrögzíthető, az árúval semminő kapcsolatban nem álló nevek belajstromozására törekedjünk.

Mielőtt azonban a mondottak figyelembevételével megválasztott árújegyünket belajstromoztatnánk, elsőbben is kereskedői gondossággal, a rendelkezésünkre álló eszközök igénybevételével ki kell kutatnunk, hogy védjegyünk nem sérti-e mások jogos érdekeit, illetőleg vájjon védjegyünk hasonló (tehát nemcsak azonos !) árúnemekre más czégek által nem lajstromoztatott-e be; továbbá vájjon az általunk belajstromoztatni kívánt szó, illetőleg ábra, bár belajstromozva nincs, az