Bányász Jenő: Az árúvédjegy és mintaoltalmi jog kézikönyve (Budapest, 1910)

II. A védjegy fogalma és helyes megválasztása

16

donítanak („Autonapht“, „Engine“, „Desinfektor“, „Standard“, „Hygiea“, „Profilactic“, „Energofon“, „Eisenfilz“, „Purgamenta“, „Nerolin“, „Bársony- crème“, „Cinquantin“) ; úgyszintén mindazok a megjelölések, a melyek egy bizonyos vállalatból illetve helyről való származásukra utaló jelentőségüket elvesztették, s a fogyasztók tudatában mint bizonyos árúfaj általános megjelölései, szabad árúnevei jelentkeznek („Cresolinum“); végül a forgalom által nélkülözhetetlen, illetőleg az általános használatba átment kereskedői megjelölések, a melyeknek a forgalmi körök nem tulajdonítanak olyan ismertető jelet, a mely valamely árúnak bizonyos üzleti telepből való eredetére utalna, hanem az illető árúnak előnyös mivoltát, vagy olcsóságátjuttatják kifejezésre. („Reklám“, „Jubileum“, „Honi“ „Perfekt“, „Praktikus“, „Csoda“).

Ide sorolhatjuk még a közforgalomba átment, a legkülönbözőbb árúnemek finomabb és legfinomabb minőségének általános megjelölését, a mely megjelölések azáltal, hogy a fogyasztók egy bizonyos körére is kívánnak utalni, minőségjelző természettel bírnak („Munkás“, „Fejedelmi“, „Király“, „Bán“, „Prima“, „Superior“, „Úri“, stb.).

Tekintettel arra, hogy csaknem minden növény és virág természetrajzi tulajdonságainál fogva alkalmas zsíros olajok, avagy más jellegű növénykivonatok előállítására, illetőleg gyógyászati, kozmetikai, valamint vegyészeti czélokra való feldolgozásra ; tekintve továbbá, hogy az ily kozmetikai stb. czikkek kereskedelmi elnevezésüket természetszerűleg a tartalmazott hatóanyagból, illetve