Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
704 államok versenyét kell hogy legyőzze. Jelenleg körülbelül 200.000 m3 fát (főleg bükkfát) dolgozunk fel és produkálunk mint főterményeket ; talán 1,600.000 q faszenet, 4—500 waggon faeczetsavas meszet (famész, Holzkalk) és 80—90 waggon nyers methyl-alkoholt (faszesz). Magyarország oly gazdag fában, hogy szakemberek véleménye szerint még a legszigorúbb erdőgazdaság mellett is sok évtizedre biztositva van ezen ipar jövője és hogy hivatva van a többi európai államok között domináló helyet elfoglalni. De hogy ezt elfoglalhassa és megtarthassa és az erős amerikai versenyt kibírhassa, szükséges lesz bizonyos körülményeket figyelembe venni, melyek között nem utolsó az, hogy az erdős vidékek gyér népessége csak kivételesen alkalmas a gyári munkára és hogy szükséges ilyen alkalmas munkásszemélyzetet máshonnan odatelepiteni, a mi különben más iparágaknál is, melyeket itt meg akarunk honosítani, fontos feladat. Másik igen fontos tényező ismét csak a tarifakérdés, mert jelenleg a produkczió kilencztizedrészét külföldön, főleg Észak-Németországban kell elhelyezni. Produczenseinknek most 10 forint összérték mellett az Elbéig körülbelül 2 forint szállítási költségekkel kell számolni. Tekintettel arra, hogy a szóbanforgó anyagok mennyisége nem olyan nagy, hogy a vasutak jövedelmezőségére valami lényeges befolyást gyakorolhatnának, a tarifakérdés azonban a gyárak rentabilitására igenis lényeges befolyást gyakorol, czélszerünek mutatkoznék direkt díjtételek megállapítását különösen az Elbéig vagy a felső Dunáig, valamint Fiume felé is komoly megfontolás tárgyává tenni. A mérvadó körök figyelmére érdemes többek között a következő körülmény is. Az eczetaether kivitele és előállítása (eczetsavból, mely a fadesztilláczió egyik fontos terménye és alkoholból) a külföldön meg van könnyítve az által, hogy az alkohol után fizetett fogyasztási adó a kiviteli igazolványok mértékében visszatérittetik. Azon körülménynél fogva, hogy hasonló nálunk nem történik, a magyar gyárosok elől a keleti és a balkán államok roppant fogyasztási területe el van zárva. Rumánia maga évenkint 4—5,000.000 kg. eczetaethert fogyaszt. Ezt a szükségletet Németország fedezi ; mi a természetes viziutat a Dunán nem használhatjuk fel, mert a németországi gyárosoknak a szesz 11 —12, a magyaroknak 50 forintjába kerül. Kemény itőgyávtás. Ezen a helyen csak a burgonyakeményitő-gyártással akarunk foglalkozni, mint olyan iparral, mely Magyarország bizonyos vidékein a lakosságra nézve életkérdésnek tekinthető. Hogy viszonyainkat megismertessük, kezdjük a nálunk jelenleg sok helyen divó burgonyatermelés módjával. A gazda, mert ez neki sokkal kényelmesebb, kiadja burgonyaföldjét »felébe«, azaz a földművelőre bízza a földmunkát és a vetőanyag megszerzését, ennek fejében a födmíves a termés felét kapja.
