Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
Az üvegipar Az 1885. évi országos kiállításunk óta kevés iparágunk haladt oly nagy lépéssel, mint üvegiparunk. Szembeszökő e haladás a tömeges üvegtermelés terén. 1885-ben a tömeges üvegtermelést csupán két gyár szolgálta hazánkban, úgymint a borszéki és a horvát-strazsai üveggyár, melyek kádkemenczéikből évente 15.000 q borvizes palaczkot készítettek s azt is magánhasználatra, ugyanis az előbbi a borszéki borviz, az utóbbi a rohitsi ásványvíz szétküldésére ; mig ma már hat üveggyár hat kádkemenczéből évenkint mintegy 150.000 q üvegárut termel, melyből 60.000 q palaczk és 90.000 q ablak- és táblaüveg. A kádkemenczék üvegtermelése 11 év óta megtizszeresedett. Az örömbe azonban üröm is vegyül. A mennyiségbeli nagyfokú fellendülést — melyet különben csakis a kormány hatalmas támogatása idézett elő — nem követte, a tömeges üvegtermelés terén, ugyanoly mértékben a minőségbeli tökéletesedés. Csüggednünk azért nincsen ok, mert minden kezdeményezésnek megvannak a maga gyermekbajai, melyeken, hogy megállhasson, keresztül kell vergődnie s biztatók a jelek, melyek kilátást nyújtanak arra, hogy az illető, kivétel nélkül nagyszabású üveggyárak, az eléjük gördült akadályokat — melyek mind az árunak minőségére, mind a vállalatnak haszonbeli sikerére vonatkozó alapvető számításaikat teljesülni nem engedték — győzelmesen leküzdeni fogják.1 A kádkemenczékkel végzett úttörő munkának míveletbeli bajai többnyire onnan erednek, hogy a kezdeményező czégeknek alig volt módjukban a gyártás czéljaira kiszemelt homokot és szenet előzetesen, megfelelő voltukra, kádkemenczébenj kipróbálni s csakis kicsinyben végzett kísérletekre támaszkodhattak. 1 Ezen jelentés 1896. év szeptemberében íratott. Sajnos, hogy az akkor már jelentkező bajok azóta minden remény ellenére nagyon is elmérgesedtek és néhány vállalatnak tömérdek kárt okoztak.
