Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)

Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók

592 A finom öblös üveg gyártása, különösen minőség dolgában, nagy hala­dást mutat. Kristályüvegünk van olyan jó, mint a legjobb fajta cseh-üveg. Az üvegtárgyak kimunkálása, úgymint a köszörülés, metszés, vésés és festés kifogástalan. A választott alakok is finomuló Ízlésre vallanak, sőt néhány üvegiparos czégünk oly dísztárgyakat (vázákat, serlegeket stb.) állított ki, melyek művészi szempontból is kiállják a bírálatot. Igaz, hogy a velenczei pompás műüvegek színvonalát még korántsem értük el s formáinkon még nagyon megérzik a német befolyás, hanem azért az átalánosabb használatú díszárukban, úgymint finom asztalkészletekben s világítási díszczikkekben helyt állhatunk bármely külföldi versenynek. Átalában elmondhatjuk, hogy valamennyi üveggyártmányunk között finom öblös üvegünk a legtökéletesebb. Táblaüvegünk, különösen a gázkemenezés tégelyekből kikerült, hólyag­mentes, tiszta fehér s eléggé ellentálló. Kádkemenczéből készült szolinüvegünk színe, vagy mondjuk inkáb színtelensége, még nem éri el a belgaországi táblaüveg minőségét. Sajtolt üvegünk mintája éles, csillogása, anyaga jó, formája csinos. Közönséges öblös üvegünk közül a barna és zöld színű mind anyag­ban, mind színben még nem felel meg egészen a szigorúbb kivánalmaknak. Ezekben rövidesen jeleztük üvegiparunk képességeit s ezzel, bár nagy vonásokban, megvontuk a színvonalat, mely bizony csak részben éri el a nyugoteurópai külföld üvegiparának fejlettségét. Sok még nálunk a teendő. Az üveggyártás minden ága többé-kevésbbé fejlesztést igényel. Üveggyáraink nemcsak mennyiség, hanem minőség tekintetében sem képesek hazai üveg­fogyasztásunk követelményeit teljesen kielégíteni. Üvegiparosainkat ezért alig okolhatjuk, mert a hathatós fejlődésnek főképen oly körülmények állják útját, melyeket ők — egymaguk — leküzdeni nem bírnak s nem is bírhatnak. A tökéletesedésnek egyik akadálya, hogy rohamosan növekedő üvegiparunk munkástörzsét kizárólag külföldi munkások­kal kénytelen szaporítani s ezek közül többnyire csak a selejtese jut üveg­gyárainkba. Ügyesebb külföldi munkást alig, vagy csak nagy áldozatok árán szerezhetnek, u. i. a külföldi gyárosok az ilyet minden lehető módon maguk­hoz kötik, már csak azért is, mert szakképzett üvegmunkást hirtelenében képezni nem lehet. P. o. megemlítem, hogy még a legügyesebb üvegfúvó is a mesterségével járó számtalan fogást csak sok éven át folytatott gyakorlattal sajátíthatja el. A haladásnak másik akadálya pedig, hogy az üveggyártást illető nagyobb arányú gyakorlati kísérletek megejthetésére nincsen megfelelő közintézetünk. Csak ez utóbbi adná meg a módot, hogy a hazánkban ren­delkezésre álló tüzelőanyagot, kivált a kőszenet, továbbá a homokot hasz­nálhatóságokra teljes biztonsággal kipróbáljuk s igy — minden kétséget kizá­róan — meghatározhassuk azon helyeket, hol és minő üveggyár számithat boldogulásra. Félreértések elkerülése végett megemlítjük, hogy az üveggyárak megfelelő helyének kijelölésénél a kőszén .és a homok lelőhelyein kívül — természetesen — a közlekedési viszonyokat is számba kell venni. Küzdelmesen fejlődő üvegiparunk ezen két nagy hiányosságának megszün­tetése ama nagy feladat, melynek helyes megoldásától függ üvegiparunk egész

Next

/
Oldalképek
Tartalom