Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
574 szállításra képes cserepet tömegesen gyártja és hogy jelentéktelen kis vidéki gyárak nagyszabású iparvállalatokká alakultak át. így pl. a soproni Lenk L.-féle és a Friedrich J. örökösei-féle gyárak, melyek néhány évvel ezelőtt még csakis a lokális szükségletet fedezték, ma már a fővárosba, sőt a szomszédos ausztriai tartományokba is szállítják jó minőségű cserepeiket. A gömörmegyei (zsaluzsányi, susányi, osgyáni) népiparosok cserepei a felvidéken mindinkább elterjednek, sőt az e vidéken keletkezett nagyobb gyárak, mint pl. a poltári Barattá-féle, az alföldre is szállítják jó hírnevű áruikat, llyképen feltűnő volt, hogy az ezredéves kiállításon kevesebb cserép volt kiállítva, mintáz 1891. évi agyagipari kiállításon, holott épen a vidéki gyárosok a kiállítások alkalmával szerezhetnének piaczot. A cserépipar ép úgy mint a téglaipar, az utolsó években mindinkább a géppel való munkára tért át és a kiállításon a kézimunkával készített cserepen kívül sok gépcserepet is láthattunk. A cserépgépeknek egy része a közönséges, kézimunkával készített cseréphez hasonlót állít elő, mások a római, hornyolt cseréphez hasonlót sajtolnak és végre az újabb gépek oly cserepeket állítanak elő, melyeknek csak hosszanti szélük hornyolt, szélességükben pedig egymást úgy fedik, mint a közönséges cserepek. (Strangfalzziegel.) Sőt vannak, melyek egy különleges, üreg-zsindelyhez hasonló agyagszalagot formálnak, melynek szét- darabolásával nyerik aztán a cserepet. Ilyen pl. a Diesener-féle gép, mely egyszerre négy, egymáson fekvő, hárombordás agyagszalagot nyom ki. A gép vágódrótjai elvágják a bordákat úgy, hogy csakis az orrnak megfelelő része marad meg. A négy cserép szárítás és égetés alatt együtt marad és csakis égetés után feszitik szét és távolitják el a csak lazán hozzátapadó bordákat. Schulz L. (Szucsány, Turócz m.) pedig oly bordás cserepeket mutatott be, melyek úgy készültek, hogy a gép egy négy űrrel biró, bordás agyagszalagot nyom ki, melyet aztán a vágódrót két cseréppé választ széjjel. A cserépgépek szerkezete és a cserépkészités módja tehát nagyon különböző. És mindezek a különböző rendszerű gépek kisebb-nagyobb eltéréssel más-más alakú cserepet készítenek, a legtöbb esetben talán csak azért, mert a gépgyáros másnak szabadalmát nem akarja sérteni, de anélkül, hogy új gépe valami lényeges előnyt nyújtana. Innen van aztán, hogy a hány gyár, annyiféle cserép van forgalomban. Ily körülmények között valóban szükségét érezzük már annak, hogy a gyárosok az építészekkel egyetértőleg, a cserepekre nézve, úgymint a téglákra, bizonyos normálékat fogadjanak el, mert azzal legyünk tisztában, hogy a gépgyárosoknak csakis a szabadalom elnyerése végett feltalált újítások legnagyobb részben csak efemer becsüek, és az ily újítások kárát majd csak a téglagyáros érezi, ha különleges, szabadalmazott cserepei el nem kelnek, mivel a fogyasztó nem teszi ki magát annak a veszélynek, hogy házát oly cseréppel födje be, milyent néhány év múlva, mikor háza fedelét javítani kellene, esetleg már nem szerezhet meg. A téglaárakhoz sorolhatjuk végre még az alagcsöveket, melyeket több téglagyár u. m. Baratta Alajos (Poltár), Schulz L. (Turócz-Szucsány) gyára
