Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
481 keket ugyan többen mutattak be, az általuk készített ilynemű gyártmányok mennyisége azonban- mindez ideig igen csekély. E csoport kiállítói közül különösen megemlitendők Berger M. C., Horn Albert utóda Wicklein Sándor, Mandler H. és V., Ries és Berkovics, a Sanitas részvénytársaság és Werner Adolf Frum István utóda, mindannyian Budapesten. Kiállított készülékeik nagyrészt átalánosan ismert szerkezetűek, a melyektől csak egyes részletekben mutattak eltérést illetve újítást, műhelyi készítésük pedig átalában mindenképen megfelelő volt. Házi használatra való gépeket és készülékeket, a milyeneket külföldön számos czég jelentékeny speczialitásként gyárt, ugyan többen állítottak ki, ipari szempontból azonban csak a Geittner és Rausch czégnek illető gyártmányai birnak némi fontossággal, mert nálunk ez idő szerint csakis ez a czég foglalkozik rendszeresen ily kisebbszerü gépek és készülékek előállításával. A nevezett czég által bemutatott ilynemű gyártmányok között kisebb-nagyobb mosó- és facsarógépek, szárító czentrifúgák, gázzal fűtött vasaló-készülékek, ruhafőző üstök, rovarirtó készülékek és effélék voltak, melyek az ilynemű gyártmányokhoz fűzhető kivánalmaknak mind jól megfeleltek. Stransz Sándor (Budapest) egyszerű, házi használatra eléggé alkalmas fahasitó-készüléket állított ki, melyet keresztalaku élű öntöttvas tőke képez. Kiállításokon és alkalmi vásárokon ez a készülék jó keresletnek örvend. Végül megemlítendő, hogy Burger Jakab (Magyar-Pécska), valamint Burghardt Lajos (Trencsén) egy-egy ruhamángorlót, Glöckner József (Szeged) czélszerü szerkezetű mosó- és facsarógépet, Leidenfrost Annin (Debreczen) pedig kávépörkölő- és kávékivonatot készítő gépet állított ki. E helyen említhetők meg Schoenichen Raj mond (Budapest) állítható öntöttvasállványu rajzasztalai is, melyeket nálunk már régóta számos műszaki irodában használnak. A gépipari kiállítás keretében néhány magánmérnök, szabadalmi iroda és egy gépészeti szakfolyóirat is volt képviselve. Magánmérnökeink legtöbbje ugyan méltán igen jó hirnévnek örvendő szakférfiú, magánmérnöki működésre azonban ez idő szerint átalában még nincs annyi alkalmuk, hogy ez tevékenységüket teljesen igénybe venné. Ez a körülmény főleg annak tulajdonítandó, hogy a vállalkozók gépészeti telepek tervezését legtöbbnyire csak a szállításra pályázó gyárakra bízzák- Ezek természetszerűleg nem foglalkozhatnak oly behatóan a létesítendő berendezés összességének tanulmányozásával, mint a vállalat érdeke megkívánná ; tervezetük vezérlő elvét inkább a szállítás elnyerésének lehető biztosítása képezi. A nálunk leginkább követett eljárás az, hogy a vállalkozót öbb gyártól alapos program nélkül tervezetet és költségvetést kér, a ’melyek azonban nem ugyanazon alapon készülve, a legtöbb esetben alig hasonlíthatók össze s a tervezet helyességének megítélésére is alig nyújtanak eléggé módot. Kétségtelen, hogy ez az eljárás egyrészt a szállításra vállalkozó gépgyárakat méltánytalanul és nagy mértékben terheli, másrészt pedig a létesítendő telep tulajdonosa igényeinek is csak kivételesen felelhet meg. Épen oly visszás állapotot szül nem ritkán az a körülmény is, hogy gépé31 Matlbkovits : Magyarország az ezredik évben. VII.
