Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
471 túlságos versenygés nem vált ez iparunk előnyére, sőt kifelé való verseny- képességét némileg csökkentette. Legújabban figyelemre méltó jelentőségre jutott a Worthington-féle szivattyúknak gyártása, a mi főleg annak köszönhető, hogy az amerikai Worthington-társaság által Budapesten alapitottt Worthington szivattyugép- részvénytársaság specziális szerkezetű szivattyúiból jelentékeny mennyiséget Budapesten, Rock István gépgyárában gyártat. Ugyanez a gyár készítette azon nagyméretű Worthington-szivattyukat is, melyekkel a székes főváros káposztásmegyeri és óbudai vízmüveit az utóbbi időben felszerelték. A kerékpároknak gyárilag való előállítását újabban az Első magyar varrógép- és kerékpárgyár-részvénytársaság karolta fel sikeresen, a mi annyival is inkább örvendetes, mert ilynemű gyártmány eddigelé igen sok kerül hozzánk a külföldről. Az 1895. évi statisztikai kimutatások szerint 941.200 frt értékű kerékpárt és kerékpárrészeket hoztunk be. Ha e mellett figyelembe veszszük, hogy a kerékpározás nálunk is mindinkább tért hódit, e speczialitás gyártásának meghonosítását teljesen jogosultnak kell tartanunk. Bányacmelőgépek tekintetében Kachelmann Károly és fia gépgyára (Vihnye) ugyan régóta méltán igen jó hírnévnek örvend, e vidéki gyárunk azonban már aránylag kis terjedelme miatt is alig képes a külföldi versenyt elég hatásosan háttérbe szorítani. Feltűnően nagy a behozatalunk (1895-ben 178.500 frt) kis szivattyúkban, nevezetesen kútszivattyukban, melyeknek gyári előállítását ugyan néhány czégünk erélyesen felkarolta. Úgy látszik azonban, hogy ezen gyártásukat még nem speczializálták annyira, hogy ár tekintetében is teljes sikerrel versenyezhetnének a külföld illető specziális gyártmányaival. Kiállításunk különben eléggé hű képet nyutott arról, hogy hazai gépgyáraink az e csoportba tartozó soknemü gépek tekintetében is örvendetes törekvést mutatnak és mindinkább tért hódítanak. Bányák czéljaira való emelőgépeket Kachelmann Károly és fia, valamint a Ganz és Társa részvénytársulat állítottak ki. Kachelmann Károly és fia (Vihnye) viznyomásu bányaemelőgépet mutatott be, mely nemcsak czélszerü szerkezete és jó munka által tűnt ki, hanem azért is érdekes kiállítási tárgyat képezett, mert oly gépek, melyek üzemére nagynyomású viz szükséges, csak ritkán láthatók. A nevezett gyár 1843 óta már tiz ilyen Adriányi-féle gépet készített. A kiállított gép, mely két kettős működésű munkahengerből és ezek hajtórúdjaival forgatók útján kapcsolt kötélhengerből állt, a régibb szerkezetüektől, részleteinek modern kiképzésén kívül főleg abban különbözött, hogy töltése változtatható. E czélból mindegyik oldal vezérlő dugattyúit Stephenson-féle kulisszák mozgatják, melyek egyrészt a töltésnek, másrészt pedig a forgás irányának változtatását teszik lehetővé. Ezenkívül mindegyik hajtóhengernek vízcsatornája szívó- és nyomószelepes szelepházzal van összekötve, minek folytán az esetben, ha a nagynyomású viz a henger illető oldalától a löket vége előtt elzáratik, a hengernek hajtó oldala a szívószelepen át lefolyó vízzel telhetik meg, mig a másik oldalról az a viz, mely még a dugattyú előtt van, a nyomószelepen át a nyomócsőbe
