Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
274 formákhoz való szilárd ragaszkodása azzal a jóval jár, hogy hámoriparunknak ez az ága még tűrhető állapotban van ; igaz ugyan, hogy nem fejlődik s ma is csak ott van, a hol az 1885-iki kiállítás idejében volt, de dekadencziáról se beszélhetünk. Ásó-, kapa- és lapátgyártásunknak is legnagyobb ellensége lett a modern gyáripar, mely aczéllemezből sajtolt olcsó áruival veszedelmes versenytársnak bizonyult s noha hámoraink ma már úgyszólván kivétel nélkül aczélból kovácsolt árukat hoznak forgalomba, mégis fejlődésük az erős versenyzés következtében megakadt. Újabban Magyarország területén is kezdik a sajtolt ásók és kapák gyártását. A kiállításon a Csáky László-íéle prakfalvi vasgyár mutatta be sikerült készítményeit. Egyelőre azokat a hámorokat, melyek a nagyobb vasgyárak függelékét alkotják, a verseny nyomásától nem féltjük, eminens veszély csak a kisebb hámorokat fenyegeti. Véleményünk szerint Alsó-Meczenzéf évszázados hámor25—33. ábra. A magyarországi hámorok néhány lapát és ásó típusa. iparának a sajtolt lemezszeráru nagyon árthat, sőt részben meg is semmisítheti azt, ha a hámorosok a kellő időben át nem térnek a durvább szerszámok (satuk, kalapácsok, tüzifogók, sánczeszközök stb.), esetleg vasúti kellékek gyártására. Abból a körülményből, hogy Alsó-Meczenzéf sok hámorosa közül csak egy czég jelent meg a kiállításon, talán azt is kiolvashatjuk, hogy ott a krízis már beállott s nagy szükség van a segítségre. Mindenesetre érdemes e kérdést tanulmányozni, mert egy hatalmas, Magyarország kevés helyén található iparosság megmentéséről van szó. Megemlítjük még, hogy sok hámor az ásón, kapán és lapáton kívül ekevasak készítésével is foglalkozik. Az 1885-iki kiállítás óta a lapalaku szeráruk gyártása dolgában csak azt a visszaesést látjuk, hogy a kudsiri m. kir. vas- és aczélgyár a kaszagyártással
