Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
275 felhagyott, tehát ma megint ott vagyunk, hogy a mezőgazdaságnak ezt a fontos eszközét Magyarországon senki sem készíti. Vájjon miben rejlik a baj ? ! A kaszák minősége és ára dolgában aligha, mert a kudsiri aczél jó s az államnak módjában volt a gyártást minden tekintetben tökéletesiteni s a gyártmányokat versenyképes árban a piaczra vetni. Talán földmívelőinknek nem kellett az új czégjellel kínált áru, mert megszokták a stájer kaszákat ? Ez is lehetséges, noha nem teljesen elfogadható ok, mert elébb-utóbb minden csökönyös konzervatizmust akarattal és várnitudással megtörhetünk. Szóval nem tudjuk magunknak ezt a szomorú jelenséget kellőképpen megmagyarázni, legfeljebb csak sejtjük, hogy a derék, életrevaló vállalkozást a gyártmányok forgalomba hozatalának módja, talán valamelyes kereskedelmi nehézségek juttatták zátonyra. Valóban kívánatos, hogy újra felvegyék az elejtett fonalat, mert 1895-ben 247.380 frt áru kaszát és sarlót hoztak be és 10.810 frt árut vittek ki ; a különbség tehát igen jelentékeny. Feltűnt az is, hogy a villák, gcreblyék s egyéb mezőgazdasági eszközök gyártása dolgában hámoraink édeskeveset produkálnak, pedig hogy mennyi fogy el ezekből évenkint, mutatja az 1895-iki statisztikai adat, mely szerint 103.390 frt áru széna- és trágyavillát meg gereblyét hoztak be és 4712 frt árut vittek ki. A behozatal és kivitel közti tetemes különbségére (71.910—2.250 = 69.760 frt) való tekintettel a hámoripar a gépkések gyártását is haszonnal űzhetné. Áttérve a szerszámgyártásra, első sorban azokról a durvább ács-, kőfaragó-, sánczásó- és vasipari szerszámokról emlékezünk meg, melyek gyártás tekintetében némileg a szeráruiparhoz tartoznak. Az ács- és sánczásó-szerszámok (balták, fejszék, csákányok stb.) gyártását, úgy látszik, leghathatósabban karolta fel a m kir. kincstár kabola- pojánai és kudsiri telepén, mert a VIII. A. csoportban kiállított tárgyak kiváló munkája a legszigorúbb kritikust is kielégíthette. E két gyáron kívül a VIII. B. csoportban Regula Jakab miskolczi kovácsmester fa- és kőfaragó, Sichermann Lipót budapesti szerkovács pedig csakis kőfaragó-szerszámokat állított ki s néhány darabot láttunk a gölniczbányai hámorosok tárgyai között. Több kiállító nem volt, ezért méltán sajnálhatjuk, hogy a szentendrei Zimmer J., ki az 1885-iki kiállításon az ácsszerszámok, fejszék, szekerczék és bárdok igen szép választékát mutatta be, az ezredéves országos kiállításon nem jelent meg. A mint látjuk, az ácsipari, kőfaragó és sánczásó szerszámok gyártása dolgában a kezdettel meg lehetünk elégedve s biztos reményünk lehet, hogy a behozatali többletet, mely 1895-ben a 7684 forintra rugó kivitelt 146.844 forinttal fölözte, elébb-utóbb eltűnik statisztikai kimutatásainkból. A kiállított durvább fémipari szerszámok minőségét illetőleg szintén meg lehetünk elégedve. Legnagyobb fejlődést mutat a kovácsszerszámok közül a kalapácsok és satuk gyártása. A VIII. B. csoportban láttuk a göllnitzbányai hámorosok, jelesen Schütz János és társa, Streck János és fia, Walko Gábor és fiai, meg Walko Mihály 18*
