Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
271 magyar-belga fémipargyár a IX-ik csoportban és Havas Sándor budapesti gépgyáros a hajózás csarnokában állította ki sikerült gyártmányait; ugyancsak Havastól remekül kovácsolt vasmacskákat is láttunk, mely czikkben még nem oly nagy a kereslet, hogy azt egy gyár ki ne elégíthetné, mert a nagy hajógyárainkat a vasmacskák gyártására úgy rendezték be, hogy szükségleteiket saját maguk gyártmányaival is fedezhetik. 2. A kisebb kovácsolt árúczikkek gyártása dolgában különösen Gölnicz- bánya szomszédságában, a grellenseifeni völgyben igen szép ipar honosodott meg, mely speczialitásként űzi a lánczgyártást, csatkészitést és a szegkovács- ságot. Az ezredéves országos kiállításon négy gölniczbányai czég, jelesen : Schütz János és társa, Streck János és fia, Walko Gábor és fiai és Walko Mihály és fiai igen szépen kidolgozott és változatos készítményekkel képviselték ezt az érdekes iparüző vidéket. Noha a gépek versenye őket is nyomja, készítményeikkel még mindig megtartják piaczaikat, a mit csakis gyártmányaik kitűnő voltának tudhatunk be. Hogy azonban meddig tart ez igy, igen kétséges dolog s felettébb kívánatos volna, hogy a gölniczbányai mesterek, társulatot alkotva, műhelyeiket lassankint felszerelnék a szükséges munkagépekkel. Közös erővel hamarább legyőzhetik a napról-napra érezhetőbbé váló versenyt, mint külön-külön, mert most egymással is kell küzdeniök. Intő példa erre a felső-metzenzéfi és stooszi szegkovácsok teljesen tönkrement, de hajdan nagyon virágzó szegkovácsipara. Ma már a gölniczbányai szegkovácsságban is, úgyszólván csak a hajógyártás tartja a lelket, mert erre a czélra a kovácsolt szeg rozsdaállóbb volta és nagyobb szilárdsága miatt sokkal jobb. A kovácsolt szegek gyártásának súlypontja ma a vasúti kellékeket készítő gyárakra hárult át. Ide tartoznak a diósgyőri, a resicai és a salgótarjáni vas- és aczélgyárak, melyek szegecseket is gyártanak. A kovács iparhoz sorolhatjuk a vascsavarok és csavartokok készítését is, mert az alakot kovácsolással adják meg. Vascsavarok gyártásával a már említett három gyáron kívül még kettő foglalkozik, nevezetesen az első magyar csavargyár-részvénytársaság és a Kimer és Társa czég budapesti telepe. Mind a kettőnek sikerült gyártmányait a gépcsarnokban láttuk. Noha a drótszegek és a csavarok gyártásáról a drótárúk kapcsán emlékezünk meg, helyénvalónak tartjuk már itt megemlíteni, hogy mind a szegek, mind a csavarok gyártása dolgában korántsem fejlődött iparunk annyira, hogy az ország szükségletét kielégíthetné. Az 1895-iki statisztikai adatok szerint behoztak 2,001.617 frt árú és kivittek 398.298 frt árú szeget és szegecset, a különbség tehát a mi kárunkra 1,603.319 frt. A csavarok dolgában a behozatal 724.800 forintra és a kivitel 20.896 forintra rúgott, a mi 703.904 frt behozatali többletnek felel meg, tehát e két rokon árúczikk útján mintegy 2,300.000 frt megy ki évenkint az országból ; ezt tudva, valóban érthetetlen, hogy vasgyáraink gyártásukat jobban fel nem karolják. Kis kovácsiparunk legelterjedtebb ágát a patkók és lószerszámok készítése alkotja.
