Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
272 A kiállított patkók közül a fémvasipari csoport keretében láttuk : Balozsa József nagy-atádi, Berecz József dettai, Dodek Károly újbányái, László Lőrincz csikszeredai, Olajos Vincze zentai, Özvegy Mihály zentai, Presing János budapesti, Szabó Bálint kővágó-őrsi, Szekeres Sándor mohácsi, Sztaricsek Ferencz érsekujvári és Szűcs Antal mezőtúri kovács készítményét. A VI. csoport 14-ik alcsoportjának (állategészségügy) keretében szerepelt a budapesti ni. kir. állatorvosi akadémia patkoló osztályának nagyszabású gyűjteménye, melynek egy részét a nevezett intézetben készítették és a cs. és kir. közös hadseregnél, és a m. kir. honvédségnél jelenleg divatos patkoló módokat előtüntető tábla, valamint Morlik Henrik gyöngyösi gyógykovács tárgyai és Leidl Emil kassai állatorvos szakszerűen összeállított patkó- kiállitása. A Horvát-Szlavonországok pavillonjában is láttunk igen értékes patkó- gyűjteményt, melyet Czerny József cs. és kir. főállatorvos állított össze. Nem lehet czélunk itt a különféle patkók és patkoló módok jó és rossz oldalait tárgyalni, mert ez szorosan az állategészségügy keretébe tartozik, de mivel a legszebben készített patkó is rossz, ha czéljának egy vagy más irányban nem felel meg, illetékes szakférfiak kinyilatkoztatása után, mi sem hallgathatjuk el azt a keserű igazságot, hogy az állatorvosi akadémia készítményeitől s néhány törekvőbb kovács munkájától eltekintve, bizony sok selejtes dolog volt kiállítva s nem egy szépen benikolozott s fényesre csiszolt patkó nagy hibái miatt legfeljebb csak levélnyomtatónak való volt. Ebből azonban korántsem akarunk Magyarország patkókovács-iparának elmaradottságára következtetni, mert jól tudjuk, hogy jó patkók készítése dolgában egy kulturáltam mögött sem vagyunk s az állapotok az állatorvosi akadémia buzgólkodása következtében mindegyre javulnak. Mivel éppen a patkóról szólunk, megemlítem, hogy a Svadló Fcrencz-féle lakatosárúgyár legújabban a csizmapatkók gyártását is felkarolta és specziális gépeivel igen szép és versenyképes árút produkál. Lószerszámokat, jelesen kengyelvasakat, zabolákat és sarkantyúkat a Vili. B. csoportban Ondracsek József Ferencz budapesti sarkantyús állított ki igen nagy választékban és mintaszerű alakításban, Sichermann Lipót szerkovács pedig szabadalmazott kengyelvasait mutatta be. A kovácsipar kapcsán emlékezem meg a kolompgyártásról is, mely különösen Jolsva városának speczialitása közé tartozik. Innen valók voltak Kenyeres János és Reiner János, mig a harmadik kiállítónak, Szlavkovszky Jánosnak a műhelye Radványban van. Mind a három mester gyártmányait változatos nagyság, jó munka, és ízléses alakítás jellemezte. A kolompok egy része nyers, más része bronzolt vagy nikolozott volt. A külcsín dolgában mindenesetre Szlavkovszky Jánost illette meg az elsőség. Érdekes és inkább a műiparba vágó készítmények voltak azok a fabotra való magyaros juhászkampók is, mélyeket a VIII/i?. csoportban Kocsis Béla balmazújvárosi lakatosmester állított ki. Mivel az 1891-iki népszámlálás 27.711 önálló kovácsról számol be, látnivaló, hogy az ezredéves országos kiállításon a kovácsipar távolról se volt
