Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
113 1754-ben külön bánya-és kohógyakornokokat neveltek, Sziléziából pedig a selmeczi kohóknál dús ólmot váltottak be. Fernezelyen 1755-ben egy kis kohót 100 forinttal lehetett felépíteni; mint kuriózum említésre méltó, hogy ugyanott az 1760-ikévet megelőző időkben az ólom értékesítésének nyoma sem található fel, jeléül a tökéletlen kohászati üzemnek és bizonyitékául annak, hogy az ólomérczek különválasztására ez időben úgyszólván semmi gondot nem fordítottak. A felsőbányái rézkohó és rézpöröly a szóhagyomány szerint 1760-ban épült. Üzemköre volt, a kerületi kohók által termelt rézterményekből tábla- és készeit rezet, továbbá rézgyártmányokat előállítani. A láposbányai kohó eredetére adat nincs s valószínűleg magánosok alapították, kiktől 1762-ben vette meg a kincstár. A csertesti kohó 1763-ban létesült két törpe olvasztóval, beváltmányok hiányában 1882-ben szüntettetett be. Selmeczen 1763-ban nagy nehézséggel járt még a kovandos szinporok olvasztása és rendelet adatott ki, mely szerint arra kell törekedni, hogy a szinpor minél jobban konczentrálva olvasztassék. Az óradnai olvasztóépületek már az 1766-ik év előtt léteztek. A kapniki kohó keletkezése hasonlóan nagyon régi, valószinüleg a bányászattal egyidejű s Felső-Kapnikon volt, e század elején Alsó-Kapnikra hozatott. Az offenbányai kohó 1770-ben szekrényfuvóval felszerelt négy közép olvasztóból állott ; csekély évi beváltása miatt 1873-ban lett véglegesen beszüntetve. 1780-ban a csertesti kohónál egy fúkassal és szekrényfuvóval felszerelt két nagy olvasztó épült. 1782-ben építette a kincstár a felsőfernezelyi kohót. 1785-ben rendeztetett be, illelőleg tökéletesíttetett Szklenón a foncsoritás Born által, mely művet 1786-ban sok külföldi szakember látogatta meg. A kohászat terén a bányászati szakiskolának létesítése és 1770-ben felsőbb intézetté, bányászati akadémiává történt szervezése, illetve a kohászati ismeretek rendszeres oktatása folytán minden irányban a javításra való törekvés észlelhető; a 18-ik század vége felé sok helyen kísérletek tétetnek a tüzelőanyag megtakarítására s átalában a kohóüzem olcsóbbá tételére. Hogy pedig különösen egyes akadémiai tanárok által ebben az irányban kifejtett folytonos munkálkodás meddő nem maradt, bizonyítják a Selmeczen 1816-ban megtartott kohászati kongresszus határozatai, melyen a legjelesebb szakférfiak bírálták meg és fogadták el Höring Mihály akadémiai tanárnak az olvasztási rendszer gyökeres átalakítására vonatkozó javaslatait. A kongresszus tárgyai voltak : az ezüst és réz foncsorozása, a nagy- olvasztók jó és rossz oldalai a kisolvasztókkal szemben, az olvasztók száma a beváltott érczmennyiségéhez viszonyítva. Az erdészet viszonyait tekintetbe véve, melyik kohó hagyandó meg, melyik alakítandó át, s ha új olvasztó kell? hol építendő az ? A kongresszus konstatálta: 1. hogy nem létezik kellő berendezésű olvasztó ; 2. hogy az ezüstérczek nem olvasztatnak ólomérczekkel és 3. hogy Matlbkovits Magyarország az ezredik évben. VII. 8
