Bérczi Antal (szerk.): A védjegy- és mintaoltalomra vonatkozó hatályos törvények és rendeletek (Budapest, 1941)

Indokolás a védjegyek oltalmáról szóló törvényjavaslathoz

27

Indokolás,

„a védjegyek oltalmáról“ szoló törvényjavaslathoz.

A védjegyótalomra nézve a vám- és kereskedelmi szövetség XVII. czikke által fenntartott rendszabályok az iparés kereskedelem mai fejlődésének többé meg nem felelnék. Ez okból a magyar kormány ő Felsége többi királyságainak és tartományainak kormányával az előterjesztett törvényjavaslatban állapodott meg, melynek fontosabb intézkedései a következők:

A védjegy fogalma alá nemcsak azon jegyek soroltatnak, melyeket valamely iparos készítményeinek megjelölésére használ, hanem azok is, melyekkel kereskedő vagy termelő az általa vagy mások által készített vagy termelt árúk megjelölésére a czélból kiván használni, hogy ezen árúk jó vagy különös minőségéért a vevőközönség irányában úgyszólván kezességet vállaljon.

Miután a védjegyótalmat csak az esetben nyerhetni, ha az az államhatalomnak erre kijelölt közegeinél be lelt mutatva, ez által jegyzékbe véve és közzétéve, meg kellett említeni azon jegyeket, melyek lajstromozása egyáltalában kí \an zárva (3. §.).

Ki vannak zárva ő Felségének és a királyi ház tagjainak arczképei, valamint közczímerek (országos és közhatósági czímerek), számok, betűk és szavak, mert ezeket egyesek számára lefoglaltatni és kizárólagos üzleti használatra kiaknázni mások kára és jogsérelme nélkül nem lehet.

Teljesen kizáratnak a belajstromozásból azon jegyek, melyek már úgyis általánosan használtatnak, pl. a magyar malomiparban használt számjegyek, olyanok melyek erkölcsi Cs rendészeti szempontból még belajstromozás nélkül sem lürhetők, végre mindazok, melyek a nagyközönség félrevezetésére alkalmasak és melyek hamis üzleti adató-