Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)

I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész

94 tapasztalat is a változatlan ár mellett érvel, hogy valamely cikk tekintetében a viszonteladó kereskedők között kifejlődő verseny végeredményben a termelőt is az ár leszállí­tására, s így a minőség leszállítására is kényszeríti s ezáltal a márka alól kihúzza létének legfontosabb bázisát. A márka­tulajdonos tehát a viszonteladó kereskedőket arra kötelezi, hogy az általa előírt fogyasztói eladási árakat szigorúan be­tartsák. Ha ezt az árvédelmet a viszonteladók körében álta­lánosan kötelezővé tennie sikerül, úgy rajta keresztül ez utóbbiak között mintegy erkölcsi kötelmi jogviszony létesül, amely a fentebb 1.) pont alatt a szerződésekre nézve általában ismertetett szabályok oltalma alatt áll. Ha azután a viszonteladók valamelyike az előírt fogyasz­tói eladási árakat megszegi, tisztességtelen versenyt követ el, egyrészt azért, mert a márkacikkeket az előírt áron alul eladó versenytárs az üzleti szokások tisztességében el nem fo­gadott olyan feltűnő reklámeszközt vesz igénybe, amely csá­bítóerejét nem úgy, mint a szabad forgalomban lévő áruk ver­senyénél, a saját vagyonának felhasználásából, hanem a már­katulajdonosok kimutatható vagyoni értékének megsemmisí­téséből meríti, (Vb. 39.820/1929), de azért is, mert a szerző­désileg kötelezett versenytársakra nézve is lehetetlenné teszi szerződési kötelezettségeik betartását. (Vb. 451/933.) Termé­szetes, hogy amennyiben a márkatulajdonos maga is a meg­szabott áron alul ad el a fogyasztóknak, vagy a viszonteladó kereskedőknek ármegtartási kötelezettség nélkül szállít, a márkatulajdonos védelme is megszűnt (vb. 39820—1929.), mert az előírt ár a márkatulajdonosnak csak addig vagyoni értéke, ameddig azt fenntartja és a fogyasztóhoz való eljutásig hatályos jogeszközökkel biztosítja (vb. 39820/ 929). Ezek a hatályos jogeszközök az árvédelmi rendszer hézagmentességét eredményezik, tehát a viszonteladó kereske­dők részére egy olyan helyzetet biztosítanak, hogy miközben ők az árszabáshoz pontosan alkalmazkodnak, versenytársaik jogkövetkezmények nélkül nem adhatnak el ezen az áron alul, mert ez végeredményben oda vezetne, hogy vevőközön­ségüket elveszítenék és pedig nemcsak a konkrét márkás áru­ban, de egyéb cikkekbert is. A közönség ugyanis szívesen álta­lánosít s ha valamely márkás árut olcsóbban tud beszerezni a versenytársnál, könnyen feltételezi, hogy ez az árkülönbözet egyéb cikkekben is fennáll. Hézagmetes az árvédelmi rendszer i

Next

/
Oldalképek
Tartalom