Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész
89 S ami az egyéni tevékenység kérdését illeti, ez elsősorban abban a kitartásban nyilvánult meg, amellyel alperes saját áruját, hamis lobogó alatt hozta forgalomba. Ilyen módon könnyű a vállalatot a forgalomba bevezetni, de erősen kérdéses, vájjon ez a saját erőből történt hírnévszerzés fogalma alá vonható-e. Aki ugyanis a Johann Maria Farina cég és árunév alatt kínálja áruját, az a leghitványabb minőségű folyadékot is üvegekbe töltheti és még így is vevőkre talál. A Johann Maria Farina árunév jogos tulajdonosaival szemben az utánzók puszta léte a jogosított üzleti törekvéseinek állandó veszélyeztetését jelenti. Ha a bíróság azt a felfogást nyilvánítja, hogy a közönséges csalás, amennyiben hosszabb ideig tartó állapotban nyilvánul meg és hat a forgalomban, az idők folyamán bűncselekmény-jellegét elveszíti, akkor ez a felfogás a többi versenytársakat is hasonló cselekményekre fogja ösztönözni.“ Kérdés, megszerzi-e másokkal szemben a jogsértés elleni tiltakozás igényét az, aki jogát a prioritással bíró jognak el- enyészéséből származtatja. Azt az esetet feltételezve, hogy a jog közkinccsé nem vált és gyakorlása közérdek vagy a jóerkölcsök abszolút sérelmét nem jelenti, a kérdésre igen-nel kell felelni. Amint a versenytárs nem vetheti ellen sikerrel azt a kifogást, hogy a felperes is tisztességtelen versenyt folytat, éppúgy arra sem hivatkozhatik, hogy a felperes eredetileg más jogának bitorlásából származtatja jelenlegi tulajdonjogát. Ha egyszer magával az előjogosítottal szemben is bírói elismerésre talál a felperes joga, ezt az elismerést akkor sem lehet tőle megtagadni, ha most már ekként szerzett jogát kívánja érvényesíteni. Összegezve a fentebb előadottakat, a jog elenyészésére nézve a következő irányelveket állíthatjuk fel: a) Ha a jogosított a jogsértésről nem tud és a jogsértő eljárása rosszhiszemű, tehát őt nem csupán a cselekmény elkövetésének objektív ténye terheli, a jog elenyészése nem következhetik be. b) Ha a jogosított a jogsértésről nem tud, azonban a sértő eljárása jóhiszemű, akkor, amennyiben a jogsértés tárgyát a jogsértő saját vállalatának már olyan értékévé tette, amelytől őt megfosztani sokkal súlyosabb méltánytalanságot jelentene, mint az eddigi állapot elismerése, a sértettnek a konkrét jogsértővel szembeni jogát rendszerint elenyészettnek kell tekinteni.
