Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)

I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész

90

c) Ha a sértett a jogsértésekről nem tud, de ezeket többen és oly mértékben követték el, hogy ennek folytán a forgalmi életnek az a felfogása alakult ki, hogy a sértett senkivel szemben sem kívánja jogát érvényesíteni, a tényleges helyzet pedig az, hogy a védeni kívánt jogtárgy a sértett vállalatára utaló minden jellegét elveszítve közkinccsé, szabadjeggyé vált: a jog mindenkivel, tehát nemcsak az eddigi jogsértőkkel, de az ezután jelentkezőkkel szemben is elenyészett. (Ez az elképzelés természetesen tisztán elméleti, mert gyakorlatilag fel sem lehet tenni, hogy egy ilyen folyamatról a jogosított ne szerezne idejében tudomást.)

d) Ha a sértett a jogsértésről tud és a jogsértő eljárása jóhiszemű, a sértett tiltakozó fellépésének időpontja (a tűrés időtartama), valamint az lesz az irányadó, hogy időközben a forgalmi élet a tettes jogsértésére miként reagált, vagyis létesített-e már a közfelfogás a bár jogellenesen használt jogtárgy és a tettes vállalata között valamelyes kapcsolatot. Ha ez a kapcsolat annyira szoros, hogy az abbanhagyás a jogsértő vállalatának súlyos sérelme nélkül be nem következhe- tik, a sértett jogát elenyészettnek kell tekinteni. Ha azonban ez még csak ezen helyzet felé való felfejlődés stádiumát mutatja, az eset összes körülményeinek és a szembenálló érdekeknek gondos mérlegelésével kell a kérdést elbírálni.

ej Ha a sértett az eljárásról tud és a jogsértő cselekménye véti ennek nem tekinthető, tehát ha szándékosság vagy gondatlanság terheli, úgy kétoldali vétkességgel állunk szemben. Éppen ezért, amennyiben a forgalmi élet a párhuzamos használat azon következményét még nem vonta le, hogy a két szembenálló vállalatot egymástól meg tudja különböztetni, tehát az összetévesztés veszélye még fennforog, általában nem lehet a sértett jogát elenyészettnek tekinteni. Ha a forgalmi élet a két vállalatot már meg tudja egymástól különböztetni, úgyhogy az összetévesztés veszélye kiküszöbölődött, a jogosított és a jogsértő vétkességének foka és a használat időtartama, valamint az eset összes egyéb körülményeinek, így különösen az ellentétes érdekeknek méltányos mérlegelése és lehető kiegyenlítése fog a helyes döntéshez elvezetni.

A tudomás bizonyítása mindig megengedendő, mert erre nézve objektiv bizonyítékok fennforgása lehetséges, (levelek, szóbeli nyilatkozatok stb.). A nemtudás bizonyítása sem elképzelhetetlen ugyan, de sohasem egészen megbízható. Itt nagyobb szerepe van az eset körülményeiből vont következte1. §.

I