Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész
82 szerephez, jelentősége pedig kizárólag e törvény 7., 8. és 9. §-ai által határolt területre korlátozódik. Callmann szerint a jogelényészés elve azon az általános meggondoláson alapszik, hogy nemcsak saját pozitiv ténykedésével, de az abbanhagyási igény tekintetében megnyilvánuló akaratával sem helyezkedhetik senki szembe, hanem tartozik tűrni annak következményét, hogy magatartásának a közfelfogás olyan értelmet tulajdonítson, amilyet az általános, helyes gondolkodásmód diktál. Megszűnt tehát a jogosítottnak az az igénye, hogy később, magatartásával ellenkező értelmezését provokálhassa akaratának. Alexander Katz utal a Rg. 1932—383. sz. ítéletére, amely a jog elenyészésének kérdésében a legfelsőbb német bíróság álláspontját a következőkben fejti ki: A Verwirkung (vagyis a jogérvényesítés tilalma) a verseny- és védjegyjogban az üzleti erkölcsök és a kereskedői jóhiszeműség alapelvén nyugszik. Ez az alapvető elv a jogérvényesítésnek azért áll útjában, mert az annyira elkésve következik be, hogy a szembenálló versenytárs joggal lehet abban a meggyőződésben, hogy magatartását, amelynek következtében a kifogásolt megjelölés a köztudatban mint az ő vállalatjelzője vert gyökeret és értékes üzleti tulajdonává vált, felperes hallgatólag tudomásul vette, illetőleg ahhoz hozzájárult. A jog elenyészése előfeltételeiben és hatásában az elévülés és elbirtoklás együttes karakterisztikumait mutatja. Az elévüléstől abban különbözik, hogy a) míg ez kétoldali passzivitást tételez fel, tehát a jogosított részéről azt, hogy bizonyos ideig tűrje a jogsértést, a tettes részéről pedig, hogy a jogsértést ne folytassa, illetve meg ne ismételje: addig a jogelényészés csak egyoldali pasz- szivitást követel, nevezetesen a jogosított részéről. A jogsértőtől viszont éppen aktivitást, a jogsértés minél intenzivebb folytatását. b) Az elévülés folytatólagos cselekményeknél nemcsak be nem fejeződhetik, de meg sem kezdődhetik, amíg a cselekmény tart: az elenyészés pedig éppen ezeknél és az állapotcselekményeknél következik be, míg az egy ízben vagy ismételten, de a folytatólagosság és állandóság jellege nélkül elkövetetteknél egyáltalán nem. c) Az elévülés bármely cselekmény nyomán beállhat: az elenyészés csak tulajdonjog tárgyát képezhető eszmei értékek ellen irányuló cselekmények eredményeként. 1. §.
