Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész
83 d) Al elévülésnek jogi hatálya negativ és egyirányú, nevezetesen a jogosítottnak megszűnik az a joga, hogy a jogsértés abbanhagyását bírói úton igényelhesse: az elenyészés, az előjogosított tulajdonjogának kettéhasadása folytán két irányban hat: míg ezt megfosztja attól a jogától, hogy a jogsértőtől tulajdonjoga kizárólagosságának elismerését és a bátorítástól való tartózkodást követelhesse, utóbbi részére unó ic-tu önálló életre képes, mintegy fióktulajdonjogot alapít. Itt kapcsolódik az elenyészés folyamatába az elbirtoklás joghatása. e) Az elévülés a törvényben megírt határidők formalizmusától függő eredmény: az elenyészés a tényleges viszonyoktól eredő jogkövetkezmény. A jogelenyészés egyrészt a jogosított, másrészt a jogsértő szubjektív körülményeiben, cselekvésében vagy magatartásában rejlő okok eredményeként jelentkezik. 1. A jogosítottban rejlő okokból mindenekelőtt akkor, ha jogát nem használja, úgyhogy arról a jogsértő nem is tudott és így azt sem tudhatta, hogy ő jogsértést követ el, vagy ha használja is, de a jogsértést tűri, ellentmondás nélkül tudatosan -elnézi. Ahhoz ugyanis, hogy a jog elenyészése bekövetkezhessek, a jogosítottnak általában tudnia kell a jogsértésről, amivel azonos hatályú, ha a tudomásszerzés hiánya a kellő figyelem elmulasztására, tehát gondatlanságra vezethető vissza. .S< kan, így Callmann és Baumbach határozottan a mellett az álláspont mellett szögezik le magukat, hogy aki vétlenül nem tud jogának megsértéséről, ettől nem is fosztható meg. Ezt a felfogást ennyire kategorikusan nem tehetjük magunkévá: akár tudott a jogosított a jogsértésről, akár nem, a jog élén y észését — az alább tárgyalandó egyéb feltételek mellett —- az is előidézheti, hogy a jogsértő a forgalmi életben olyan pozíciót szerzett, amelytől őt megfosztani sokkal súlyosabb méltánytalanságot jelentene, minit a jelenlegi állapot fenntartása. Ezt az álláspontot foglalja el legújabb ítéleteiben a Rg. is, így a fentebb idézett 1932/383. számú döntésében, amely szerint a sértett félnek a jogsértő cselekményről való tudomása, vagy gondatlanságon alapuló tudomáshiánya a Verwirkung bekövetkezésének nem szükségszerű előfeltétele. Rosenthal szerint a jóhiszemű alperes, tehát akit csupán a cselekmény elkövetésének objektiv ténye terhel, már akkor is sikerrel védekezhetik jogelenyészéssel, ha teljes jogot a gya1. §. 6'
