Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész
81 állapítani, hogy mennyi esik ebből a kártérítésre és mennyi az abbanhagyásra. Ezt a végzést felfolyamodás folytán a Kúria Pk. Y. 3819/1935. számú végzésével helybenhagyta s így ez most már állandó gyakorlatnak tekinthető. A Vb. ítéleteinek végrehajtását nem maga a perbíróság, hanem az illetékes járásbíróság rendeli el. A végrehajtási kérvényt a járásbírósághoz kell címezni, de a kamarai választott bíróságnál benyújtani, amely azután a felperes által a kérvényhez csatolt hiteles ítéleti kiadmányt jogerősségi záradékkal látja el és a kérvényt érdemi elintézés végett az illetékes járásbírósághoz átteszi. (Ld. még „ítélet“ c. alatt 73. oldal.) 16. A jog elenyészése. (Verwirkung.) A jogosított passzív magatartása olyan helyzetet teremthet, amelyből a jogsértő a jogsértés tűrésének, sőt megengedésének következtetését vonhatja le. Ez a jogosítottra nézve az ezen magatartásának tartama alatt fellépő jogsértővel szemben hatályos jogvesztést, a jogsértőre nézve pedig egy tulajdonszerű jogot, a sértett jogának párhuzamos gyakorlására vonatkozó igényjogosultságot szül. A jogelenyészésre tehát csak a konkrét jogsértő hivatkozhatik, más, harmadik versenytárs csupán akkor, ha a sértett jog közkinccsé vált. Ebből folyik, hogy az elenyészésből származtatott jog a vállalathoz tapad, az más vállalatra át nem ruházható s használati engedélyek (licencia) révén ki nem terjeszthető. Helyesen diszting- vál a relatív és abszolút jogelenvészés fogalmai között a Bp. T. 8429—1933. sz. ítélete, amely szerint egymagában véve abból a tényből, hogy felperes tudott a jogsértésekről s azok miatt mégsem lépett fel, jogának teljes és mindenkivel szemben hatályos elenvészésére következtetést vonni még nem lehet. Mert egymagában az a tény, hogy valaki jogával nem él, vagy egyes meghatározott személyek jogsértő cselekményeit elnézi, ilyen jogvesztést még nem von maga után. Ha felperes az ő névhasználati jogának bárki által és állandóan történt megsértését tűrné el, ebből lehetne csak arra következtetni, hogy ő névhasználati jogáról valóban lemondott. A jog elenyészése az újabb bírói gyakorlatban olyan jelentőségre kezd szert tenni, hogy ma már egészen önálló jogintézménynek kell tekinteni. A jogelenyészés alperes kifogása alakjában jut perbeli 1. §. 6
