Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész
78 nem ismeri, a cselekmény súlyával és — annak megismétlődése esetén — a felperesnek okozható sérelem nagyságával nincs tisztában. Csak a perbíróság mérlegelheti a konkrét eset összes körülményeit, így különösen az alperes anyagi helyzetét és ezzel összefüggésben azt, hogy mekkora pénzbírság tekinthető megfelelőnek az ismétlés megakadályozása szempontjából. Mivel tudomásunk szerint a rendelet életbelépése óta egyetlen eset sem fordult elő, hogy a perbíróság a bírság összegét megszabta volna, holott már a Ppé 49. §-a is a végrehajtást elrendelő végzés, tehát a perbíróság feladatává teszi a pénzbírság összegszerű megállapítását, nem tudunk másra gondolni, mint hogy a versenyperek bíráinak figyelmét úgy az egyik, mint a másik törvény — illetve rendelethely elkerülte. Amennyiben már a végrehajtási kérvényben hitelt érdemlően (pl. közjegyzői tanúsítvánnyal, vagy egyéb közokirattal) bizonyítva van, hogy alperes a cselekményt megismételte, illetve folytatását abban nem hagyta, a perbíróság a végrehajtást elrendeli és ennek foganatosítása végett az illetékes járás- bíróságot megkeresi. A többi azután már a megkeresett bíróságra tartozó kérdés, amint az az idézett rendeletből kitűnik. Ha azonban a felperes ilyen bizonyítékot a végrehajtási kérvény mellékleteként nem produkált, a bíróság a kérelem tárgyalására határnapot tűz és a felek meghallgatásával, szükség esetén bizonyítási eljárás lefolytatásával tisztázza, hogy a cselekmény valóban megismételtetett-e, s főként, hogy az és úgy ismételtetett-e meg, illetve, folytathatott, amire nézve és ahogyan az ítélet tilalma rendelkezik, (ld. még „ítélet“ 74. oldal és a 32. §. kommentárját.) Mint mondottuk, „esetről-esetre“ kiszabott, vagy kiszabandó pénzbírság szankciójával kötelezi az ítélet alperest az abbanhagyásra, vagy ismétléstől való tartózkodásra. Kérdés, mit értünk helyesen az „esetről-esetre“ kifejezésen, illetve adott esetben hogyan alkalmazható ez a rendelkezés az Ítélettel szembehelyezkedő alperes ellen. Ott, ahol a cselekmény megismétlése annak természeténél fogva egyetlen jogsérelmet valósit meg, kétség nem támadhat. Pl. az alperes megismétli az ítélet által tiltott azt a konkrét cselekményt, hogy a felperesre nézve, hírnévrontásra alkalmas tényt állít. Ha azonban a cselekmény természete olyan, hogy egyetlen ténykedés a jogsérelmek egész tömegét okozza, pl. ha a betiltott szövegű röpcédulákat alperes ismét és egyszerre többezer példányban
