Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
II. Fejezet: Az üzleti tisztesség szabta korlátok egyes fontosabb áthágásai
171 finomabb, tartósabb nincs. Ám reklámszédelgésnek tekintendők ezek a hirdetések is, ha az áruk silány, harmadrendű minőségűek. Annyit ugyanis a fejlettebb kritikai képességű olvasók átlaga is feltételez az így hirdetett árukról, hogy azok jó közepes minőségűek. Ám a borotvapengéről, amellyel borotválkozni nem lehet, a ruháról, amely rövid viselet után szétfoszlik, a szappanról, amely mosdás közben elmálik, a felsorolt jelzőket hiresztelni tilos. Ugyanez a helyzet a „prima“, „első“, „vezető“ jelzők tekintetében is. A superla- tivusokkal szemben minimális követelményként kell megszabni, hogy az á,ru, amelyre nézve használtatnak, legalább a kérdéses jelző alapfoka által determinált minőségnek feleljen meg. A kereskedő hirdetésének és körleveleinek, mint általában minden üzleti megnyilvánulásának, pontosnak és világosnak kell lennie és abban félreértésre alkalmas kijelentéseknek foglaltatniok nem szabad, (Yb. 39317—1929.) mert a kétértelmű híresztelések következményeit az viseli, aki a hirdetést közzétette. A homályos vagy többértelmű kifejezés is valótlan akkor, ha csak egyik lehető értelme valótlan (K. IY. 2032—1933.). A vásárlóközönségnek nem tehetjük kötelességévé, hogy messzemenő mérlegeléseket, kutatásokat végezzen abból a célból, hogy a hirdetés értelmét és jelentését megállapítsa (Rg. in IW. 1916—275). Mindig a kereset tárgyává tett kitételnek a hirdetés egyéb részeivel való összefüggése a döntő; s nem az a lényeges, hogy a használt kifejezésnek mi a kereskedői közfelfogás szerint az értelme, hanem csakis az, hogy a hirdetést olvasó közönség milyen értelmet tulajdoníthat annak. 9. A valóságnak megfelelő adatot sem szabad úgy hiresztelni. .. A hangsúly az „úgv“ szón van. A törvényhely 2. bekezdése szerint minősülő reklámszédelgés tényálladéki eleme nem a hiresztelt adat tartalmi valótlansága, hanem a híresztelés módja. Ez a leggyakoribb jelentkezési formája a reklámszédelgésnek, mert a tettes legalább a jóhiszeműség látszatát igyekszik megőrizni, nem hiresztel tehát nyilván valótlan adatokat, hanem a kelendőség fokozását ezen a veszélytelenebbnek látszó, de mégis éppoly hatásos utón törekszik elérni. E végből gondosan ügyel arra, hogy hirdetése betű szerint a valóságnak megfeleljen, de annak fogalmazása, szövegbeosztása, az alkalmazott betűnagyságok, betűtypusok, vagy betű-szinek révén ébreszt a közönségben hamis képzetet: a csalétkül szolgáló adatot a hirdetett szövegből, annak 2. §.
