Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész
138 ellenőrzését. Ha ezek a művevők nem tesznek többet, mint amennyit a szokványos vevő vásárlás közben tenni szokott, tehát nem hamisítják meg a viszonteladó akaratát, nem ugratják be a cselekmény elkövetésébe és különösen nem beszélik rá erre, akkor ebben az eljárásban az üzleti tisztesség szempontjából kifogásolnivalót találni nem lehet. Ha azután a viszonteladó a vásárlás ilyen körülményei között a kívánt márkás áru helyett minden felvilágosítás nélkül mást szolgáltat ki, vagy egyéb, az üzleti tisztességbe ütköző cselekményt követ el, azt kell tényként megállapítani, hogy nem „beugratás'4 folytán, hanem azért járt el tisztességtelenül, mert állandóan így szokott eljárni. A normális vevő szokásos eljárásának ismérvei közé tartozik azonban a vásárlás kíméletes, a versenytárs üzletvitelét semmiképpen sem zavaró lefolyása is: a kíméletlen, zaklató, a versenytárs üzletvitelét gátoló magánnyomozati cselekmény tehát az eset körülményei szerint már üzleti tisztességbe ütköző lehet. Beugratás esetével a Bp. T. VII. 8786—1933. számú ítélete szerint csak akkor állunk szemben, ha a vevőként eljáró személy a vásárlásnál oly kijelentést tesz, amiből az eladó joggal következtetheti, hogy a vevő nem helyez súlyt arra, hogy a kért áru helyett más árut kap-e, vagy pedig ha a vevő maga bírja rá az eladót az eredetileg kért áru helyett más áru kiszolgáltatására. A tanuk eljárása még akkor sem tekinthető beugratásnak, ha tényleg olyan áron kérték az illető árut, amilyen áron az nem kapható, mert nem létező ár esetén az eladó kellő felvilágosítással tartozik. A Kúria IV. 5672—1933. számú határozatával feloldotta egyik vidéki tábla ítéletét, mert ez a magánnyomozók vallomásának abból az okból nem tulajdonított hitelt és megnyugtató bizonyíték hiánya miatt a felperes márka- tulajdonos keresetét is elutasította; hogy a magánnyomozók, mivel eljárásukért díjazásban részesülnek, érdekelteknek tekintendők. Az indokolás szerint „a fellebbezési bíróság nyilván helytelen következtetéssel állapította meg a tanuk érdekeltségét és ezért az a ténymegállapítása, hogy felperes nem bizonyította, hogy az alperes a kért márkás áru helyett minden felvilágosítás nélkül más árut szolgáltatott ki, mint a bizonyítékoknak helytelen ténybeli következtetéssel történt és ekként a Pp. 270. §-ának meg nem felelő mérlegelése, jogszabályt sért. Az a körülmény ugyanis, hogy a magánnyomozók ellen- érték fejében végezték az alperes üzletének ellenőrzését, az ő érdekeltségük megállapítására egymagában nem alkalmas,
