Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész
135 1. §. lenni, csak az a fontos, hogy abban ez a ható tényező is felfedezhető legyen, az üzletember, amikor politikai, társadalmi vagy vallási szempontokat állít reklámtevékenységének szolgálatába, ha fel is tehető róla, hogy teljes meggyőződéssel vallja hirdetett felfogását, mindenesetre versenycélzattal is cselekszik és azért eljárása csak ebből a szempontból bírálandó el, mert amint a versenytárs nem lehet objektív kritikus, épúgy nem az a hivatása hogy üzleti versenyének folytatása közben politikai, vallási, vagy társadalmi téren az egyedül üdvözítő igazságra rámutasson, hanem az, hogy eladjon, amazoknak a kérdéseknek a propagálását pedig engedje át a társadalmi egyesületeknek, amelyekről tényleg felételezhető, hogy önzetlenül, a közérdek szolgálatában tevékenykednek. Nálunk is napirenden van az üzletvilágnak ez az abii- susa és —- sajnos — találkoztunk már olyan ítéletekkel is, amelyek megengedettnek minősítették az efáj ta reklámokat: „Aki külföldi árut vásárol, vétkezik hazája ellen, mert magyar munkások kezéből veszi ki a kenyeret!“ „Bűn ma külföldi árut vásárolni!“ stb. Ez a gyakorlat most már megváltozottnak tekinthető és különösen ott, ahol egy bizonyos cikkben kevés versenyvállalat áll a piacon, és ennek a reklámnak a közönség felfogása szerint bizonyos versenytársra vagy versenytársakra utaló tendenciája van, a bíróság a tisztességtelen versenyt megállapítja. Ezzel azonban nem kívántuk magunkat amellett a szélsőséges álláspont mellett leszögezni, hogy kereskedőink vagy iparosaink a magyar áruknak propagandát ne fejthessenek ki, de ennek itt tárgyalt módjaiban és eszközeiben találjuk — mint mindenütt az üzleti verseny területén — a cselekmény tűrhetetlenségét. Megteheti tehát a kereskedő, hogy „Csak magyar árut vásároljon!“ szövegű hirdetést helyez el kirakatában, s azt akár állandósíthatja is, de nincs joga ahhoz, hogy ezen túlmenően a közönség hazafias érzületére való apellálás- sal azt mintegy erkölcsi kényszerhelyzet elé állítsa, akaratát lenyűgözze és így bírja rá a külföldi áru mellőzésére. Ellenkező gyakorlat esetén világszerte felszabadulnának a külföldi áru versenytársi oldalról jövő ócsárlásának s bojkottjának a viszonosság aggodalma által lefogott zsilipjei, ami az üzleti jóerkölcsöknek nemzetközi viszonylatban való elvadulására vezetne. Ez pedig senkinek sem érdeke s különösen nem annak az országnak, amely a kezdeményező erkölcsi bélyegét is viselni volna kénytelen.
