Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész
15. Formai joggal való visszaélés. Jogainak gyakorlásánál mindenki köteles a tisztesség és jóhiszeműség követelményeit szem előtt tartani, mert a joggal való visszaélés jogvédelemben nem részesülhet. Az alaki törvény által nyújtott lehetőségek nem használhatók fel az anyagi jogokat biztosító törvény tilalmainak megsértésére. Irányadó ugyanis az a szabály, hogy a formai jogosítványok csak azok között a határok között gyakorolhatók, amelyeket egy inaga- sabbrendű jog szabott meg. Különösen azonban csak a tisztességes verseny és a jóerkölcsök határán belül, amelyek szolgálatában a formai jog is áll, de semmi körülmények között tisztességtelen cselekmények elkövetésére és a materiális jog sérelmére. Akinek belajstromozott védjegye van, az csak formai jogot nyert, amely feltétlenül deferálni tartozik a forgalomban érvényt szerzett védjegynek, mert az utóbbi gyakorlati értékké vált, amely mindenkivel szemben, így a formai jogra hivatkozóval szemben is oltalomban részesül. Ha tehát a belajstromozott, de a gyakorlatban nem használt védjegy tulajdonosa a védjegytörvény nyújtotta lehetőségek kihasználásával az ellen, aki ezt kvalifikáltan bár, de belajstromozatlanul használja, bitorlási eljárást indít és ennek során üzletvitelére megbénító hatással járó lefoglalást és zárlatot eszközöl ki, formai jogával visszaélt és tisztességtelen versenycselekményt követett el. Minthogy pedig a jelen törvénybe ütköző minden olyan eljárás, amely a versenytárs üzletvitelét tisztességtelenül, károsan befolyásolja, abbanhagyandó, felfogásunk szerint semmi akadálya sem lehet annak, hogy az érdekeiben eként veszélyeztetett versenytárs a zavaró cselekménynek, tehát a bitorlási eljárásokkal való zaklatásnak abbanhagyására kérje a belajstromozott védjegy tuljdonosát köteleztetni. Ebben látnék az ezen formai joggal való visszaélésnek leghatásosabb ellenszerét. S hogy ezt az .álláspontot a gyakorlati szükségszerűség is támogatja, igazolja az a minduntalan előforduló eset, hogy belajstromozott védjegyek tulajdonosai egyenesen azzal a célzattal szerzik meg ezt a formai legitimációt, de különösen azzal a szándékkal várnak türelemmel esetleg évekig is, hogy majd, amikor valaki jóhiszeműen a forgalomban bevezeti védjegyüket s már vállalatának értékes ismertetőjévé tette, formai jogukra való hivatkozással elnézésük megvásárlására kényszerítsék.
