Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész
128 rendelkezésére álló jogot gyakorol és így nem versenytársának szellemi értékét használja fel saját versenycéljaira, hanem abból a forrásból merít, amely kivétel nélkül mindenki részére nyitva áll. Belső szei'kezet hajszálnyi szolgai utánképzése tehát semmiképpen sem sértheti az üzleti tisztesség követelményeit; nem sértheti az összetévesztés veszélye szempontjából sem, mert a közönség szeme előtt csak az áru külseje fekszik s amennyiben ezek a külsőségek az öszetévéfeztés előidézésére nem alkalmasak, a belső szerkezet szolgai utánzása sem kifogásolható. Callmann szerint téves az az álláspont, amely a szolgai utánzást azért tiltja, mert ebből az oltalomból a szerkezet oltalmát kívánja levezetni. Itt ugyanis a versenytárs kereskedelmi és nem műszaki tevékenységéről van szó. A külső szempontjából döntő fontossággal bír, hogy a belső szerkezet feltétlenül szükségessé teszi-e a külsőre is kiterjedő pontos utánképzést, mert e nélkül — az összetévesztés veszélyének fennforgása esetén — a szembenálló áru külsejének szolgai utánzása tisztességtelen versenynek minősül. A külső pontos utánzásának megengedettsége esetén is tartozik azonban a versenytárs fokozott mértékben gondoskodni az összetévesztés veszélyének kizárásáról, amire majdnem mindig alkalmas cégszövegének vagy védjegyének feltűnő módon való alkalmazása az árun. Ezzel az állásponttal egyezik a német bírói gyakorlaté is, amelyet világosan^ domborít ki a drezdai OLG. egyik ítélete a következőkben: „Alperesek a felperesi vállalat javára eddig oltalomban részesült konstrukciós eljárást alkalmazni jogosultak, de a felperes által választott külső alakot csak annyiban alkalmazhatják, amennyiben az, a most már szabaddá vált ötlet megvalósításához feltétlenül szükséges. Ha alperesek nem tudják okát adni annak, hogy a szembenálló gép milliméter- nyi pontossággal történt utánzása miért volt elkerülhetetlen, akkor valóban csak az a lehetőség vagy legalább is az az alapos gyanú marad fenn, hogy árujukat a felperes gyártmányának jóhírneve segítségével és ennek rovására kívánják propagálni.“ Gyakran megesik, hogy a szolgai utánzó az utánzattal valósággal „megkontreminálja“ a sértettet; lényegesen olcsóbb áron hozza forgalomba az utánzat tárgyát s így — minthogy teljesen azonos megjelenésű cikkek szolgálnak a közönség megítélésében összehasonlításul, saját áruja kelendőségének fokozását ezzel nagyban előmozdítja. Ez az árron-
