Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész
127 1. §. megállapítása szempontjából ugyanis egyedül lényeges az a körülmény, hogy alperes a felperes szabadalmi jogával tisztességtelenül visszaélve készítette-e saját áruját. Az a körülmény, hogy ilyen árut' korábban gyártottak-e vagy sem, valamint, hogy a szembenálló felek által gyártott cikkek miben egyeznek meg egymással, tartalmaz-e valamit az alperes áruja a felperes szabadalmából, mindez a szabadalmi jog körébe eső kérdés. (Bp. T. VIL 12.25G—1930.) Általános elv, hogy ami csak ipari mintaoltalom, vagy csak szabadalmi oltalom tárgya lehet, ezen törvény oltalmában általában nem részesíthető, tekintet nélkül arra, hogy a védeni kívánt jogtárgy belajstro- mozást nyert-e vagy sem, e szabály alól kivételt csak az olyan utánképzés igényelhet, amely a hivatkozott iparjogvédelmi törvénynek oltalmi körén túlmenő s már a versenytörvény uralmi területére tartozó többletcselekményt tartalmaz. Idegen munka eredményébe való jogosulatlan bekapcsolódásnak tekintendő az iparvállalat részéről annak hirdetése, hogy az ő gyártmányai teljesen azonos rendszer szerint készültek, mint a felpereséi s különösen, ha ezeket ama körülmény hangsúlyozásával s annak kiemelése mellett ajánlja a viszonteladók figyelmébe, hogy mint a felperesi áruk hű kópiáit, az ői olcsóbb árai mellett könnyedén és nagy tömegben fog sikerülni forgalomba hozni. Vagy ha a gyógyszerész azzal ajánlja vevőinek a saját, készítményét, hogy az egy közismert és közkedvelt szerrel teljesen azonos hatású, ami egyébként már a versenyáruk tiltott összehasonlítása miatt is tisztességtelen verseny. Ha a kereset szerzői jog bitorlása és tisztességtelen verseny miatt indult, kettős minősítés forog fenn, amire szükség nincsen, mert a cselekményből származtatott magánjogi követelések (abbanhagyás, vagyoni és nem vagyoni kártérítés, elkobzás és hírlapi közzétételi a szerzői jog szándékos bitorlása gyanánt való minősítés esetén is kivétel nélkül megítélhetők, ezek szempontjából tehát lényegtelen a tisztességtelen versenyként minősíthetés kérdése. (K. IV. 2627— 1931.) 12. Szolgai utánzás. Ez a kérdés különösen a lejárt szabadalmi oltalom tárgyát képezett árukkal kapcsolatosan merül fel. (Lásd előző cím alattiakat.) Versenyjogi szempontból ezek belső szerkezetének a legapróbb részletekig történő utánképzés© azért nem kifogásolható, mert az, aki lejárt szabadalmat utánoz, mindenki
